Actions

Work Header

New Life Begins

Chapter Text

Castiel kétségbeesetten járta az utcákat. Volt, hogy gyalog, volt, hogy autóval, de szinte minden este kint volt, és kereste őt. De soha nem találta. Cas nem tudta eldönteni, hogy örül-e ennek vagy megőrül a fájdalomtól. Amikor kiengedték a kórházból, már csak az üres lakásba ment haza. Egyetlen levél, egy cetli, egy üzenet, semmi nem várta. És Cas tudta, hogy vége van. És tudta, hogy hatalmasat hibázott. Dean többet nem ment be hozzá, és pár nap múlva hazaengedték. Nem búcsúzott el. Cas-t iszonyúan gyötörte a lelkiismerete, tudta, hogy kemény volt a fiúval, és azt is, hogy valahol igazságtalan. De már nem tudta elmondani neki, hogy mennyire szereti, és mennyire nem akarja, hogy elmenjen. Elment. A telefonját hiába hívta, a szám nem kapcsolható. A levélládában megtalálta a lakáskulcsot is. Annak örült, hogy legalább azokat a dolgokat, ruhákat, személyes holmikat magával vitte, amiket ő vett neki. Legalább nem pár rongyos pólóban van….. akárhol is van. Az egyetlen dolog, ami utána maradt, az a fülbevalója volt, egy hamutálban az asztalon.

Cas remélte, hogy ez a múltját jelképezi, hogy hátrahagyta azt, és úgy tűnt, hogy ez beigazolódott. Ugyanis hetek, hónapok óta nem találta meg az utcán. Persze lehet, hogy a város egy teljesen más részébe költözött. Az is lehet, hogy lecsukták, megölték, vagy egyszerűen csak elkerülte eddig. Bízott benne, hogy Dean új életet kezd, és ha magára talál, egyszer majd hazajön, és újra olyan lesz, mint régen. Cas nem is költözött el. Pedig volt oka félni. A nyomozás igazolta Dean és Cas vallomását, Alastair ellen elfogatóparancsot adtak ki, de mire a rendőrök kimentek a lakására, már eltűnt. A nyomozók javasolták Cas-nek, hogy költözzön el, és a boltját is költöztesse máshová, de Cas nem akart nyomtalanul eltűnni. A boltnak bejáratott helye volt, a lakás…., nos, a lakás pedig Dean-re emlékeztette. Amikor hazaért, a vér és a törött üveg, a kanapé törött karfája még mindig ugyanúgy állt. Hetekig rémálmai voltak, de amikor felkelt, meglátta Dean helyét az ágyon, a párnáját, a takarót, és tudta, hogy Dean haza fog jönni. És ide fog hazajönni, hiszen itt mindig megtalálja. De Dean nem jött haza. Két hét elteltével Cas keresni kezdte. Először a régi helyein, majd egyre nagyobb területen. Többször is leszólították, és ő minden alkalommal csak érdeklődött. Még egy képet is vitt magával, megszállottan kereste Dean-t. Hiába.

- Hé, szépfiú, szeretnél egy menetet? Neked féláron lenne. Nem minden nap akad ilyen finom ügyfelem. – Egy 20 év körüli fiú zökkentette ki a gondolataiból.

- Nem, köszönöm. Keresek valakit. Ami azt illeti, segíthetnél is. Ismered Dean-t?

- Az attól függ.

- Mitől?

- A matektól. Mennyi az annyi?

Cas elmosolyodott. Ilyen lehetett Dean is 10 évvel ezelőtt. Szemtelen és magabiztos.

- Jó poén. Amikor először elsütötte Vinnie Jones a Blöffben, te még alsóba jártál. De legyen. 20 dolcsi. Szóval, ismered Dean-t?

- A zöldszemű szépfiút? Ismerem.

- Láttad mostanában?

- Két hete járt erre. – Cas szíve megdobbant. És ezúttal nem érdekelte az sem, hogy Dean újra az utcán van, bármilyen információ róla megnyugtatta.

- Dolgozik? – egyre türelmetlenebb lett.

- Valahol biztos, de nem az utcán. Véletlenül futottunk össze, talán errefelé lakhat, vagy csak itt volt dolga, nem tudom. De amikor kérdeztem, hogy mikor jön vissza, azt mondta befejezte. Aminek, megmondom őszintén, örülök, mert öregség ide vagy oda, a csókát még mindig több ügyfél keresi egy nap alatt, mint ahány engem megtalál egy hét alatt.

- Öregség? – Cas arcán mosoly futott át. – Dean alig múlt 30.

- Hát én is ezt mondom. De hogy mit tudhat, amit én nem?

Cas elgondolkodva hagyta ott a fiút. Valóban. Mit tudhat Dean, amit ő nem? Cas visszaidézte az első találkozásukat. Amikor felvette a kocsijába, csak azért, mert fázott. És egyből elvarázsolta. Pedig még hozzá sem ért, csak a nyakát csókolta, de Cas a mai napig beleborzongott, ha visszaidézte Dean puha szájának érintését a bőrén. Pedig azóta több százszor szeretkeztek már, az a legelső érintés mégis megbélyegezte. És tudta, hogy az volt a pillanat, amikor elveszett. Aztán csodával határos módon megtalálta a boldogságot vele, és mégis hagyta elmenni.

Cas beszállt a kocsijába, és elindult. Nagyon fáradt volt már, órák óta furikázott fel-alá. De ez az info felvillanyozta. Egyrészt örült, hogy Dean jól van. Legalább is két héttel ezelőtt még jól volt. Másrészt otthagyta az utcát. Ezzel is kevesebb volt az esélye, hogy valami baj érje, netalán Alastair megtalálja. Bár őszintén szólva, Cas biztosra vette, hogy a milliomos már a Bahamákon sütteti magát, és éli világát. Minek fáradna azzal, hogy bosszút álljon? Ők csak két kis csótány voltak a szemében, az ő pénzéből száz olyan prostit is vehetett magának, mint Dean. És végül is…. mit tudhat Dean, amit a többi nem?

Elindult a kocsival, nem túl lassan, de nem is gyorsan. Úgy gondolta, még megkerüli ezt a tömböt, aztán elindul haza, mert nem akart még egy betérő vásárlót úgy fogadni, hogy a nyála a felújítandó könyvre folyik, miközben a pultra hajolva horkol. Kimerült volt, fáradt, és végtelenül magányos.

Az autó műszerfalán egyszer csak piros fény villant, és abban a pillanatban megszólalt az a nyomorult bipelő hang is. Az olajnyomás. Remek. Az éjszaka közepén, mindenféle benzinkúttól távol, mégis hogy fog olajat tölteni ebbe a vén teknőbe? Tudta, hogy gondok vannak vele, csak éppen eddig mindig megúszta. Tudta, hogy azonnal le kell állítani a motort, így lehúzódott, és megállt. Végül is, egy kis sétába nem hal bele. Talán talál valamit, egy műhelyt, ami éjszaka is nyitva, egy kutat vagy egyszerűen egy shop-ot, ahol van olaj. Ez mégis csak New York. A város, ami soha nem alszik.

Elindult, és agya folyamatosan Dean-en járt. Hogy mondhatott neki olyanokat? Azok után, hogy megmentette az életét. És milyen áron? Dean annyira szerette, annyira ragaszkodott hozzá, hogy a saját életét is odadobta volna, hogy őt megmentse. Ez valahol hízelgő, és jóleső tudat, hogy van valaki, aki bármit megtesz érted. De valóban olyan jó ez? Akkor ott, a kórházban, mielőtt azokat a szörnyű dolgokat mondta volna Dean-nek, nagyon sok ideje volt gondolkodni. És rájött, hogy mennyire féltette Dean-t azon az estén. Amikor meglátta kiszolgáltatottan, összetörve, úgy érezte, mintha ő feküdne ott. Nem akarta, hogy baja essen, inkább önmagát ajánlotta fel. És nem akarta, hogy Dean ennyire ragaszkodjon hozzá, hogy bármit megtegyen érte. Kicsit meg is ijedt ettől a ragaszkodástól, de valójában jobban féltette Dean-t. És akkor ott olyan harag gyúlt benne, hogy Dean ostoba módon ilyen veszélybe sodorta magát, hogy meggondolatlanul kimondta az első dolgot, ami eszébe jutott. Azóta ezerszer megbánta, tudta, hogy önző és elhamarkodott döntés volt, de már nem tudta jóvátenni. Szenvedett a magánytól, szenvedett attól, hogy Dean mit érezhetett akkor, és mit érezhet most, és hogyan boldogul, és mit csinál, és vajon gondol-e rá.

Éjjel-nappal ez járt a fejében. DeanDeanDean.

Neon feliraton akadt meg a szeme. Autószerelés Éjjel-Nappal. Csodálatos! Benyitott, és az ajtóra szerelt csengő hangosan kolompolt.

- Rögtön jövök! – kiáltott ki egy érdes hang a műhelyből. Cas csörömpölést hallott, majd átkozódást, és hamarosan megjelent a szerelő, kezében egy mappával, amibe igencsak beletemetkezett. – Sajnálom, de ma éjszaka nem tudunk munkát bevállalni, a főnök nincs bent, én meg csak tanulok, szóval, ha nem az ablaktörlő lapátot kell kicserélni, akkor sajnos nem tudok segíteni.

- Cas ránézett a férfira, és úgy érezte, mintha áram csapta volna meg. A lélegzete elakadt, szíve hevesen vert, a kezei elzsibbadtak, ahogy csak lógtak a teste mellett. A lába alig akarta tartani. A szerelő még mindig nem nézett rá, lapozgatta a kezében lévő mappát, közben a homlokát ráncolta. Fel sem tűnt neki a csend, annyira elmerült a lapok tanulmányozásában.

Cas pedig csak állt, végül nehezen nyelt egyet, és remegő hangon szólalt meg:

- Dean?

xxx

Dean hallotta az ajtóra akasztott csengőt, és magában elátkozta az illetőt, az egész családfájával és annak gyökerével együtt. Hiába lapozgatta a jegyzeteit, egyszerűen képtelen volt rájönni, hogy a hengerfejtömítést hogy fogja kicserélni.

Már két hónapja dolgozott Bobby műhelyében, közben esti suliba járt, hogy végre leérettségizzen. Nem Cas miatt. Saját magáért.

Cas-t többé nem akarta látni. Majdnem 3 hónappal ezelőtt összetörte a szívét. Dean soha nem volt még szerelmes, de amikor jött, egyből felismerte. Mindent megadott volna érte. Imádta, bálványozta, és egyszerűen nem tudott betelni vele. Boldog volt. Aztán a múltja visszaköszönt, és Cas is félredobta. Végül is lehet, hogy nem érdemelt mást, szinte egész életében csak egy tárgy volt, amit használtak, aztán eldobtak az emberek. De nem Cas. Ő más volt. Gondoskodott róla, és szerette, ebben Dean biztos volt. Éppen ezért omlott össze a szép új világa, amikor Cas kimondta azt a mondatot. „Nem akarok veled találkozni többet."

Amikor kiengedték, Dean hazament, összepakolt, és azonnal elment. Nem tudta hová, azt sem tudta, mihez fog kezdeni, csak azt tudta, hogy képtelen abban a lakásban maradni. Az első pár éjszaka régi strihelős haveroknál húzta meg magát. De aztán mennie kellett, nem akart senki nyakán élősködni. Volt még némi pénze, amit az építkezésen szedett össze, kivette a legolcsóbb, csótány lakta patkánylyukat, és nekiállt munkát keresni. Építkezésre nem mert menni, annak ellenére, hogy valószínűleg Alastair már nincs az országban, de valamiért úgy érezte, jobb ha elkerüli őket. Alkalmi munkákból tengődött, egyik napról a másikra élt, és próbált haragudni Cas-re, próbálta gyűlölni minden porcikájával, mégis minden este olyan mardosó fájdalommal a szívében feküdt le, hogy azt kívánta, bár fel sem ébredne többé. Behunyta a szemét, és csak őt látta: azokat a gyönyörűen kék szemeket, a kócos haját, a nevetését. Hallotta a hangját, és a bőrén érezte kezének érintését, és elakadt a lélegzete, annyira fájt Castiel hiánya. A szemét szinte égették a feltörni készüli könnycseppek, de nem fog sírni. csak azért sem!

Egyik este fáradtan vonszolta magát hazafelé. Egész nap dobozokat pakolt valami boltnál, nem evett és nem pihent 12 órán keresztül. Kezét a zsebébe dugta, fejét mélyen lehajtotta, és a külvilágról szinte nem is vett tudomást, amikor lefékezett mellette egy autó.

- Mennyi? – kiáltott ki egy középkorú, borostás fickó. Nem volt túl megnyerő a külseje, de nem volt taszító sem. Csak egy átlagos Mr. Dick.

- Én nem…. – Dean kereste a szavakat, közben elöntötte a kétségbeesés. Igen, ez volt ő. Egy született hímringyó, akit akkor is leszólítanak, amikor már felhagyott ezzel az élettel. – Én nem vagyok kurva.

- Ugyan már szépségem, le sem tagadhatnád. Bármit megadnál egy farokért a szádban. De tudod, mit? Ma jó napom van, adok neked mindkettőt. Farkat is, pénzt is. Csak mondd, hogy mennyi.

- Vicces pasas – gondolta Dean, és akármilyen megalázó és sértő is volt ez rá nézve, legalább nem a szokásos sablonszöveggel jött. És ha már úgysem tud szabadulni a múltjától, akkor legalább keres egy kis pénzt. Nem is evett még ma, a pénzt, amit kapott, pedig a lakbérre kellett.

- 40 dolcsi – mondta. A férfi bólintott, és Dean beszállt a kocsijába. És rázuhant a múltja.

A majd' 20 évnyi szenny és mocsok, amiből már egyszer kimászott, most újra itt volt és elborította. Legszívesebben ordított volna, leköpte volna magát, de ehelyett csak bámult kifelé az ablakon, ahogy az autó elindult. Illetve csak indult volna, mert egy nagy rángással megállt. A fickó próbálta beindítani, de nem sikerült. Átkozódott, csapkodta a műszerfalat, de a vén csotrogány nem egy DeLorien volt, amit egy fejeléssel be lehetett indítani.

- Van benne üzemanyag? – kérdezte Dean. Valamennyit értett a kocsikhoz, gyerekkorában az apjával szerelgetett néha.

- Persze hogy van, nem vagyok idióta! – csattant fel a férfi.

- Oké, csak kérdeztem – mondta Dean, védekezően feltette a két kezét, majd újra kibámult az ablakon. Egy darabig hallgatta a férfi vergődését, majd odaszólt neki – Nyissa ki a motorháztetőt!

A férfi meglepődött ugyan, de szó nélkül kinyitotta a motortetőt. Dean derékig behajolt a kocsiba, valamit matatott, majd kiszólt:

- Most próbálja meg! – És a motor pöccre beindult. Dean lecsukta a tetőt, és odasétált a sofőr ablakához. – Csak lecsúszott egy kábel.

- Nem mondom, ügyes kezed van – szólt a férfi – Remélem máshoz is ilyen tehetséged van.

- Azt hiszem, nekem ez is elég lesz – szólt Dean mosolyogva. – Sajnálom, de tovább kell keresnie a mai partnerét. Én hazamentem.

Azzal sarkon fordult, és otthagyta a tiltakozó férfit.

Másnap bement a legközelebbi autószerelő műhelybe, hogy munkát kérjen. Hogy elvállal bármit, takarít, kocsit mos, nagyon minimális fizetéssel, csak had tanuljon. Becsapták az orra előtt az ajtót. Így járt a következő 5 műhellyel is. Mire a hatodikhoz ért, már kezdte feladni a reményt. Belépett a lepukkant, '70-es évekből itt maradt kis műhelybe. Senkit nem talált, csak a távoli sarokból, az egyik autó alól hallott iszonyú káromkodást. A férfi hiába nyújtózkodott, nem érte el a szerszámait. Dean odasétált, és letérdelt a koszos padlóra.

- Melyiket adjam?

- A 8-as kulcsot – az öreg, sapkás ember először meglepetten nézett a vadidegen fiúra, de elfogadta a segítséget.

Dean másnap munkába állt a Singer autójavítóban.

Hetente 3x volt éjszakás, mindig Bobby-val, ilyenkor tudott a legtöbbet tanulni. De ma egyedül kellett boldogulnia, mert Bobby-nak randija volt. Vicces. Ebben a városban még egy vén, piás autószerelő is megtalálja a boldogságot, csak ő nem. Vagyis… már megtalálta, csak elveszítette.

Most átkozódva mászott ki a kocsi motorteréből, ami már majdnem teljesen elnyelte. De az ügyfélnek mindig igaza van, és az ügyfelet mindig ki kell szolgálni.

Kilépett az ügyfélváróba, és megpróbálta udvariasan közölni a tisztelt ügyféllel, hogy húzzon a francba. És akkor meghallotta a nevét. És a hangot. A hangot, ami 3 hónapja oly tisztán cseng még mindig a gondolataiban, mintha csak 2 perce hallotta volna utoljára.

Felnézett, és hirtelen megszűnt a külvilág, leomlottak a falak, és senki más nem állt a Föld felszínén csak ő, és három méterre tőle Cas.

Eszméletlen volt, mint mindig. Kócos haja alól fáradtan meredtek rá a kék szemek. Dzseki volt rajta és farmer, és Dean úgy érezte, hogy soha nem találta még szexibbnek, pedig látszott rajta, hogy fáradt volt, megviselt és….szomorú. A szeméből áradó szótlan bűntudat elmosott Dean-ben mindenféle haragot, és nem maradt más, csak a megdöbbenés.

- Cas? – szólalt meg, amikor végre megtalálta a hangját. – Mit keresel Te itt?

- Azt kellene mondjam, hogy Téged.

- Kellene?

- Valójában megállt a kocsim… illetve nem is megállt, én állítottam le, mert az olaj…. de igazából tényleg Téged kerestelek, de álmomban sem mertem remélni, hogy pont itt…

- Cas, mi a fenéről beszélsz? – Dean majdnem elnevette magát, már majdnem elfelejtette, mennyi zagyvaságot tudott Cas összehordani, ha zavarban volt.

- Dean – Cas tett egy lépést felé, és a szemében feltörni készültek a könnynek – sajnálom. Nem kellett volna azt mondanom, amit akkor mondtam. Megbántam már a következő pillanatban. Nem akartam, hogy elmenj, nem akarom. Azt akarom, hogy velem legyél, egy életen át, és hogy együtt öregedjünk meg. Nem érdekel, hogy mit miért tettél, vagy teszel. Akarlak.

- Nem Cas – Dean ledobta a jegyzeteit, és mélyen belenézett a kék szemekbe. – Igazad volt. Jobban kell becsülnöm magam. És meg is tettem. Nem mentem vissza az utcára, bár gondolom, te ott kerestél – Cas lehajtotta a fejét. – Iskolába járok, mellette itt tanulok Bobby-nál, hogy végre normális életem lehessen. Hogy ne csak azért szeressek valakit, mert megmentett a kurválkodástól.

Cas felkapta a fejét, és kérdőn Dean szemébe nézett:

- Csak erről volt szó? Ezért szerettél? – Dean érezte a hangjában a fájdalmat.

- Nem…nem tudom. Ez nem ilyen egyszerű.

- Akkor magyarázd el!

- Cas, én még soha életemben nem voltam szerelmes. Még csak a közelében sem jártam. Még tartalmas kapcsolatom sem volt. Aztán jöttél Te, aki törődött velem, szinte az első pillanattól kezdve. És én éreztem valamit, amit addig soha. Hálát, boldogságot, rajongást. DE hogy szerelem volt-e, nem tudom. Meg akartam neked felelni, és boldoggá akartalak tenni, úgy, ahogy Te engem. – Dean hangjában egyre nőtt a keserűség. – De neked ez nem kellett, és eldobtál, pont úgy, mint ahogy azt az ügyfelek tették egész életemben.

- Dean, én nem…..

- Összetörted a szívemet, Cas!

- Én….nem akartam….sajnálom. Én tényleg szerettelek Dean, és szeretlek most is. Csak féltettelek. Láttam, mit művelt veled az az állat, és nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy mindezt miattam….

- Nem miattad, Cas. Érted! De ha már itt tartunk, az a vadállat megtette volna így is úgy is. Ahogy megtette előtte is. Próbálhattam volna küzdeni ellene, de lehet, hogy csak még rosszabbul járok. És Te is. Annak mi értelme lett volna, mondd meg!

- Dean, nem áldozhatod fel magad így!

- Így van! Felnyitottad a szemem. Tudom, hogy többet érek, mint egy olcsó menet az utcán. És megállok a magam lábán. Bepótolom azokat a dolgokat, amiket elmulasztottam az elmúlt 20 évben. És veled én… - Dean habozott, mielőtt kimondta – nem akarom folytatni.

- Dean, - Cas hangja halk volt és rekedt – ne csináld ezt, kérlek.

- Nem akarom folytatni. Nem akarom, hogy örökre az a srác lenni, akit véletlenül felszedtél az utcáról, csak azért, mert fázott. Én…. elölről akarom kezdeni.

Eltartott pár másodpercig, amíg Cas-ben tudatosult, hogy mit is mondott Dean. Felkapta a fejét, és mélyen belenézett Dean csillogó zöld szemeibe.

- Hogyan? – Cas érezte, hogy nagyon ostoba a kérdés, de tartott tőle, hogy rosszul hallotta, amit hallott.

- Elölről akarom kezdeni. Magunk mögött hagyjuk a múltat, és tiszta lappal indulunk. És mindent sorjában. Randira akarok készülni. Érezni akarom azt a bizsergést, az izgatottságot, amit az első alkalommal érzel. Azt szeretném, hogy az első csók megelőzze a szexet. Azt szeretném, hogy a randi után mindenki a saját lakására menjen haza, és ha együtt is alszunk, az ne azért legyen, mert nekem nincs hová mennem.

- Tudod, hogy az soha nem azért volt – vágott közbe Cas, miközben szíve hevesen vert, és legszívesebben nekirontott volna Dean-nek, felkente volna valamelyik kocsi motorháztetejére, és addig csókolta és ölelte volna, amíg van benne szusz.

- Tudom, de nekem ez most kell ahhoz, hogy azzá legyek, aminek Te szeretnél látni.

Cas erre már nem tudott mit mondani. Csak állt ott némán, éppúgy ahogy Dean, csak álltak, és nézték egymást.

- Na, mit gondolsz? – kérdezte Dean, szája sarkában mosoly bujkált. – Gondolod, féken tudod tartani az elképesztő szexuális energiáidat pár randi erejéig?

Cas horkantva nevetett fel, és Dean szíve nagyot dobbant erre a hangra. Imádta, ahogy nevet. Ezzel egyidejűleg máshová is belenyilalt a nevetés hangja. Dean érezte, hogy keményedik, és azon gondolkodott, hogy vajon Ő ki fogja-e bírni pár azt a pár randit.

- Ezt igennek veszem. – mosolygott Cas-re. – Na gyere, nézzük meg mi van a kocsiddal.

xxx

A következő kb. 2 hét úgy telt, ahogy azt Dean szerette volna. És Cas imádta minden percét. Ahogy megbeszélték, nem költöztek össze, nem aludtak a másiknál. Dean nagyon közel lakott a műhelyhez, egy kis emeleti garzonban, de tiszta volt, és világos. Így Cas némileg nyugodtan kezdett bele ebbe az új helyzetbe. Reggelente mindketten elmentek dolgozni, aztán délután találkoztak valahol, moziba mentek, vagy beültek enni valamit. Dean ragaszkodott ahhoz, hogy ő fizessen a legtöbbször, de Cas javaslatára a felezéses módszert választották. Így mindketten elégedettek lehettek, és úgy vették, hogy a másik számláját fizetik ki, és nem a sajátjukat.

Sokszor csak sétáltak, egyszer elmentek bowilng-ozni, és csak azokon a napokon nem találkoztak, amikor Dean éjszakás volt. De minden áldott randi után, amikor Cas hazaért, és becsukta maga mögött az ajtót, ledobálta magáról a ruhát, beállt a zuhany alá, és Dean-re gondolt.

Annyira hiányzott neki. Persze, ott volt, és most valahogy a kapcsolatuk jobban elmélyült mint eddig bármikor. Rengeteget beszélgettek, nagyon sokat tudtak meg egymás múltjáról, családjáról, gyerekkoráról. Bár Dean-nek ez úgy 16 éves kora körül be is fejeződött. Ott volt mellette, és érezte az illatát, a teste melegét, és boldog volt, hogy újra megtalálta, de ugyanakkor felért egy kínzással, amikor bowlingozás közben nézte a Dean feszülő izmait, a formás hátsóját, amin kívánatosan feszült a farmer. Túlságosan is. Cas enm egyszer azon kapta magát, hogy bámul, és az ajkát harapja. Szerencsére Dean nem vett észre rajta semmit, vagy csak nem mutatta. Szerette volna azt hinni, hogy Dean éppen annyira kívánja őt, mint ő Dean-t, de ennek semmi jelét nem mutatta. Végül is Dean másként állt a szexhez. Ő kapott belőle eleget,még túl sokat is, és nem úgy tekintett rá, mint kifejezési formára, inkább, mint egy kötelességre. Szóval Cas nem is hozta szóba, nem erőltette, csak várt, türelmesen, mert tudta, hogy érdemes várnia.

De otthon nem fogta vissza a fantáziáját! Beállt a zuhanyzóba, megengedte a vizet, és amíg az kellemes melegen a tarkójára folyt, megmarkolta keményen meredő farkát, és simogatni kezdte. Behunyta a szemét, és rögtön megjelent előtte Dean zöld szeme, szeplős orra, gyönyörű szája, ahogy a szájába veszi, és puha nyelve, ahogy végigcsúszik farkának teljes hosszán. Istenem, hányszor játszódott le benne ugyanez a jelenet a 3 hónap alatt, de most, hogy minden délutánját Dean-nel töltötte, ahogy érezte még az illatát, annyira valóságosabbnak tűnt az álmodozás. Gyorsított egy kicsit a tempón, és ahogy a torkából egy nyögés szakadt fel, szinte hallotta a fülében, ahogyan Dean is hangosan sóhajt. Cas elképzelte a fiú izmos testét, ahogy ott térdel előtte, és a lába megrogyott, egyik kezével meg kellett támasztania a falat. Ahogy egyre gyorsabban és ütemesebben elégítette ki magát, már azt képzelte, hogy Dean ott áll előtte, mellkasa szinte az övéhez ér, és erős ujjaival szorítja Cas duzzadó tagját, és egyre közelebb került a végéhez. Elképzelte, hogy végül megcsókolja Dean-t, aki továbbra is megállás nélkül elégítette ki, és ahogy a szája a szájához ért, nyelve utat talált az ő nyelvéhez, Cas hangos nyögéssel élvezett a zuhanyzó falára.

Miután kijött a tusolóból, végigfeküdt az ágyon, és csak arra tudott gondolni, hogy mikor láthatja már újra Dean-t.

A hó békésen szálingózott, és csillogott a holdfényben, ahogy sétáltak a parkban. A lámpa fényében feltűnő hópelyhek gyönyörűek voltak, csak úgy, mint a fehérrel borított fák és padok. Dean csodálkozott, hogy az ilyen apróságok eddig mennyire elkerülték a figyelmét. Neki a tél csak annyit jelentett, hogy rohadt hideg volt, és a kuncsaftok is ritkábban jöttek. A hóban pedig csak átázott a cipője, és a lakása gyér fűtésében sokszor meg sem száradt másnap estig. Gyűlölte a telet.

De most ez a pillanat valahogy boldoggá tette. Elégedett volt. Cas itt volt mellette, az elmúlt pár hétben egy zokszava sem volt, Dean remélte, hogy azért, mert boldog volt mellette még így, testi kapcsolat nélkül is.

Amit pedig ő érzett….nos, az leírhatatlan volt. Szinte az első randi óta megtelt a szíve, az üresség eltűnt belőle, a keserűség és csalódottság, mintha ott sem lett volna soha. Szerelmes volt. Tudta az első pillanatban, ahogy újra meglátta Cas-t Bobby műhelyében. Tudta, hogy nem tud nélküle élni, de tisztába akarta tenni a dolgokat. És úgy lett, ahogy szerette volna. Cas igazi úriemberként viselkedett, időt adott Dean-nek, hagyta, hogy egyenesbe jöjjön az érzéseivel. Az igazat megvallva Dean majdnem megőrült már. Minden egyes randi alkalmával a farmerja olyan szűk volt, hogy majd szétpattant, és csodálkozott, hogy Cas hogy nem érzi azt a hőt, ami a testéből sugárzott. Folyton bámulta Cas-t, itta minden szavát, elmerült az arcában, a szeme kékjében, és nem tudott betelni vele. És szerencsésnek érezte magát, istentelen szerencsésnek, hogy ez az ember, aki valószínűleg a legszexisebb, legjóképűbb, és legérdekesebb ember a világon meglátott benne valamit, és itt van, és vele van, annyi megpróbáltatás után is.

- Mi jár a fejedben? – Cas a vállával gyengéden vállon lökte Dean-t, aki már percek óta hallgatott mellette.

- Semmi – Dean ránézett, és ahogy meglátta Cas arcát a Hold fényében, ahogy a haját beborították a hópelyhek, az érzelmek olyan hulláma tört rá, amit soha életében nem tapasztalt még. – Gyönyörű a hóesés. – Nem ezt akarta mondani. – Eddig még soha nem vettem észre. Mindig csak a hideget, és a sarat láttam benne. Gyerekkoromban sem értékeltem soha. Soha nem szánkóztam. Sammy-t néha húztam magam után, amikor még nagyon kicsi volt, meg csúszkáltam az iskolaudvaron, már ha bejártam, de ennyi. Legtöbbször mindig úgy utaztunk, hogy elkerüljük a telet.

- Szóval még nem is hógolyóztál soha? – Cas arca gonosz mosolyra húzódott, és Dean úgy nézett rá, mint aki rosszul hall.

- Castiel Novak – mondta szigorú arccal, és közben lassan hátrafelé lépkedett a hóban – ne viselkedj úgy, mint egy gyerek. Ne, ne merészeld… - de a többit már nem mondta ki, hátrafordult, és futásnak eredt, amikor látta, hogy Cas lehajol, és puszta kesztyűtlen kezével felmarkol egy kis havat, és hógolyót gyúr belőle. Futás közben érezte, ahogy a hógolyó a tarkójának csapódik, és a nyakába hullik. Iszonyú hideg volt, de valahol nagyon jó érzés. Olyan friss és élettel teli. Felpezsdítette a vérét, és érezte, hogy kipirul az arca. Lefékezett és hátrafordult. Cas ott állt pár méterre tőle, lélegzete látszott a hidegben, mosolygott, és gyönyörű volt!

- Elkövetted életed legnagyobb hibáját. – Megindult felé, és most Cas eredt futásnak, de megcsúszott, és mire visszanyerte az egyensúlyát, addigra Dean már ott volt mögötte, és ledöntötte a lábáról. Ahogy a földön hemperegtek, felmarkolt egy kis havat, és Cas arcába dörgölte, aki megragadta Dean-t a kabátjánál fogva, és maga alá gyűrte. Dean nevetve felnézett rá. Ahogy a fele hó már elolvadt, a másik fele még ott volt Cas arcán, és lihegett, és kipirult arccal mosolygott, Dean már tudta, hogy nem bírja tovább, ki kell mondania. Már szóra nyitotta a száját, amikor Cas félbeszakította:

- Nem, Dean. Azt már elkövettem – mondta, és a nevetése lágy mosollyá szelidült. – Amikor elengedtelek.

Dean torkában gombóc formálódott, és nagyon nehezen nyelt egyet. Most már egyikük sem mosolygott, csak néztek egymás szemébe mélyen, és Dean úgy érezte, elolvad körülöttük a hó.

- Szeretlek Cas – mondta ki végül halkan. – Az első pillanattól kezdve, hogy megláttalak, végig, amíg külön voltunk. Egész életemben rád vártam, most már tudom. És előző életemben biztosan valami nagyon jót tehettem, hogy kiérdemeltem azt, hogy….. – nem tudta folytatni, mert Cas a szájára tette a mutatóujját. Dean elhallgatott

- Én is szeretlek. – súgta rekedten Cas. Dean felemelte a fejét, és száját Cas-ére tapasztotta. Csak úgy szimplán, enyhén nyitott ajkakkal, semmi nyelv nem volt benne, semmi szexualitás, csak érzékiség.

És ahogy Cas visszacsókolta, az volt a legfinomabb dolog a világon, amit valaha érzett. Mint egy valódi, hamisítatlan első csók. Forrón és elválaszthatatlanul tapadt össze az ajkuk, aztán szinte egyszerre nyitották ki a szájukat, és nyelvükkel találták meg egymás nyelvét, és kezdtek szenvedélyesen csókolózni. Perceken keresztül csókolták egymást, Dean a karjával átölelte Cas-t, és szorította magához, Cas pedig Dean hajába túrt, ami már nedves volt az elolvadt hótól. Nem voltak vándorló kezek, nem volt zippzár-lehúzás, vagy póló felrángatás. Semmi, csak tiszta, hamisítatlan csók. És a bizsergés a gyomrában, ami pillanatok alatt vággyá nőtt, és kőkeménnyé változtatta mindkettőjük farkát. Cas egyre jobban tolta a csípőjét Dean csípőjéhez, a nadrágon keresztül egymásnak feszültek, és Dean úgy érezte rögtön elélvez. De nem tettek semmit. Nem értek egymáshoz még a ruhán keresztül sem, csak csókolták egymást, amíg már alig kaptak levegőt.

Észre sem vették, hogy közben valaki megáll mellettük, és csendesen nézi őket pár másodpercig, majd egy mély, szigorú, de barátságos hang megszólal:

- Uraim, menjenek haza. Így csak megfáznak, és melegben kellemesebb.

Felnéztek, és egy idősödő rendőr állt mellettük csípőre tett kézzel.

- Öhm…igen…elnézést – nyögte Cas, majd amikor a rendőr elsétált, legurult Dean-ről, és egy rövid ideig egyikük sem tudott megszólalni a kitörő kuncogástól. Majd Cas oldalra fordult, és úgy nézte Dean-t, csodálkozott, hogy a mosolyától nem sütött ki a nap. Majd felállt és a kezét nyújtotta felé – Na, mit gondolsz? Hazamenjünk?

Dean megfogta a kezét, és Cas egy erős húzással talpra állította. Némán bólintott. Lesöpörték egymásról a rájuk tapadt havat, és kéz a kézben elindultak a kocsi felé. Dean tudta, hogy most már nem kell tovább várnia. Tudta, hogy ez az a férfi akivel együtt akar lenni. Akit neki szánt valaki odafent, és az, hogy hogyan is sodorta őket az élet egymás útjába, teljesen lényegtelen volt. Egymást akarták, és csak ez számított.

xxx

Mire Cas házához értek, teljesen átfagytak már. Dean dideregve szállt ki a kocsiból, és csodálkozva nézett az aprócska, de igen otthonos, és jó állapotú házra. Cas észrevette az ámulatot a szemében.

- Mi az? – kérdezte.

- Uhm…semmi…csak… vettél egy házat?

- Mindig is ezt terveztük, nem? Ezt akartad, mert mesélted, hogy gyerekkorodban mindig ócska motelekben laktatok, és mennyire szerettél volna egyszer egy házban élni.

- Igen, de… úgy gondoltam, hogy majd… együtt. Hogy együtt veszünk egyet, és együtt fogunk benne élni.

- Én még most is ezt szeretném. – mondta mosolyogva,mert már látta, hogy merre tart ez a beszélgetés. – És a házat csak bérlem. Szóval még mindig beszállhatsz a rezsibe, vagy egy napon meg is vehetjük. Persze csak ha úgy döntesz, hogy együtt akarsz velem élni.

- Cas, tudod, hogy igen – suttogta remegő szájjal Dean. – De nem most. Még nem.

- Oké, de legalább felmelegedni bejössz? Reszket az egész tested.

- Most is csak azért csípsz fel, mert fázom? – kérdezte gúnyos mosollyal Dean, miközben elindult a bejárati ajtó felé, Cas nyomában.

- Hülye vagy.

Ahogy beléptek a meleg házba, Dean úgy érezte, hazaért. Úgy érezte, hogy neki itt van a helye, ebben a külvárosi kis házban Cas-szel. Miután ledobták az elázott kabátokat, és cipőket, Cas kézen fogta, és bevezette a nappaliba. Dean legnagyobb ámulatára percek alatt tüzet rakott a kis kandallóban. Lehúzta Dean vizes zokniját, és a farmerját.

- Akarsz venni egy forró zuhanyt? – kérdezte, miközben ráterített egy meleg pokrócot Dean lábára. – Hidd el, hamarabb felengedsz, jéghideg a lábad.

- Menj csak előbb te, majd utána talán.

- Rendben.

- Addig körülnézhetek?

- Persze. Csinálok egy teát.

Dean hallotta, ahogy Cas megengedi a vizet a fürdőszobában. Magára tekerte a takarót, és körbejárta a szobát. Hihetetlen volt. Már a kandalló önmagában. Sokat beszélgettek arról régebben, hogy melyiküknek milyen álmai háza. És ez a nappali tökéletesen egyezett Dean elképzeléseivel. A kandalló, előtte a vastag szőnyeg, és a rengeteg, rengeteg fotó a kandallópárkányon, a falon és a polcokon. Még Cas irdatlan sok könyve is eltűnt, talán Cas helyet talált nekik egy másik szobában. Dean körbesétált és jobban megnézte a képeket. Az együtt töltött rövid idő alatt nem készítettek sok képet, inkább csak az otthoni bohóckodásaikat örökítették meg. De ezek most itt voltak, és olyan ízlésesen összerendezve, egyik-másik montázs formában, hogy Dean úgy érezte,mintha évek óta együtt lett volna Cas-szel, és a számtalan fotó az egész életüket mutatta volna be.

Lassan letette a bögrét az asztalra, és a takarót ledobta az ágyra. Benyitott a fürdőszobába. A zuhanyzó átlátszó falát ellepte a pára, csak Cas sziluettjét látta a gőzben. De az is gyönyörű volt. Ahogy a fejét lehajtva állt a vízsugár alatt, Dean egyetlen dologra vágyott: hogy ott álljon mellette. Levette a pólóját, és kibújt az alsónadrágjából, és behunyta a szemét, ahogy a feltörő meleg gőz simogatta a bőrét. Kinyitotta a zuhanyfülke ajtaját.

- Bejöhetek? – kérdezte mosolyogva.

- Dean – Cas lélegzete elakadt, és csak bámulta Dean meztelen testét, ahogy beállt elé a víz alá.

Dean nem tudta levenni a szemét Cas nedves arcáról, ahogy a haja a homlokára tapadt, és csak állt ott szótlanul, és nyelni alig tudott. Kezével beletúrt Cas vizes hajába, hátrasimította azt, és itta a látványt, ami elé tárult. Cas behunyta a szemét, és halkan nyögött egyet.

- Istenem, annyira hiányoztál – suttogta Cas.

Dean nem válaszolt, nem mondott semmit, csak megfogta szerelme egyik kezét, és magához húzta. Forrón és hosszan megcsókolta Cas-t, közben elengedte a kezét, és elkezdte végigsimítani a férfi felsőtestét. Kezdte a vállánál, majd keze végigsiklott a mellkasán, gyengéden megnyomta a mellbimbókat, amitől Cas mélyet sóhajtott. Dean keze tovább folytatta az útját, erősebben megmarkolva a férfi csípőjét. Dean megszakította a csókot, egy pillanatra homlokát Cas homlokához szorította, majd a keze ösvényét elkezdte követni a szája is. Cas bőre puha volt, és bársonyos, pont, ahogyan emlékezett rá. Élvezettel csókolta minden porcikáját, lassan csúszva lefelé, a mellbimbók irányába. Imádta Cas bimbóit, főleg a jobb felett a kis anyajegyet. Most is nagy figyelmet szentelt neki. Kinyújtotta a nyelvét, és a hegyével óvatosan érintette. Magában mosolygott,mert tudta, hogy ezzel megőrjíti Cas-t. Az anyajegy nagyon közel volt a melléhez, de mégsem azon rajta. Pár másodpercig ízlelgette az anyajegyet, majd nyelve átcsúszott a mellbimbóra, és körkörösen masszírozni kezdte. Érezte, ahogy Cas belemarkol a vállába. Kezével a másikat kezdte dörzsölni, és bízott benne, hogy Cas-nek ez éppen akkora örömöt okoz, mint amennyire neki az, hogy érintheti.

Szája lassan otthagyta a mellbimbót, és ahogy haladt lefelé, a térdére ereszkedett a nedves kövön. Felpillantott, és pár másodpercig Cas szemébe nézett. Cas tekintette homályos volt, és vágytól égett, éppen úgy, ahogy Dean-é. Légzése felgyorsult, ahogy látta, hogy Cas még mindig egyenesen a szemébe néz, amikor a farkát a szájába vette, és először a nyelvével masszírozta, majd a feje ütemesen kezdett el mozogni, ajkai szorosan csukódtak Cas szerszáma köré.

Dean nagyon is tudatában volt, hogy jól csinálja. Számtalanszor hallotta már. De ha jól csinálta egy vadidegennel, akkor Cas ennél százszor többet kapott. Mert Dean ezt élvezte. Élvezte, ahogy Cas teste megfeszül, érezte a szájában a végtag minden rezzenését, és az oly ismerős sós ízt, és ahogy Cas gyengéden a hajába markol. Ahogy gyorsított a tempóján, tudta, hogy Cas nincs már messze. Jobb kezével felnyúlt, és lazán elkezdte masszírozni a golyóit, amitől Cas nem bírta tovább, és hangos nyögéssel Dean szájába élvezett.

Dean érezte, hogy Cas lehajol, és felhúzza maga mellé. A férfi szótlanul, pár másodpercig a szemébe nézett, hátra simította nedves haját, és hüvelykujjaival letörölte Dean arcáról a vízcseppeket. Végighúzta az ujjait Dean duzzadt ajkán, majd megcsókolta, olyan szorosan magához ölelve, mintha soha nem akarná elengedni.

Csak álltak ott percekig a lehulló forró vízesésben, és Dean érezte, tudta, hogy nem akar tovább várni. Magában akarta érezni Cas-t itt és most.

xxx

Dean a vastag, puha szőnyegen térdelt, és Cas megbűvölve bámulta. Ott térdelt vele szemben, és nézte, ahogy a kandalló lángja lobog a zöld szemében, arca kissé kipirult, és gyönyörű volt, ahogy mindig. Cas mindent szemügyrevett rajta, centiméterről centiméterre. A kissé még mindig nedves haját, ami most kócosan tapadt a homlokára, a gyönyörű zöld szemeit, a szeplőket az orrán, amiket annyira imádott. Soha nem látott még férfit, akinek szebb, kívánatosabb és puhább ajka lett volna, mint neki. Megfogta az állát, felemelte a fejét, és gyengéden megcsókolta. Aztán tovább nézelődött. Az elmúlt pár hónap alatt Dean még jobb formába került, mint azelőtt volt. Mellkasa most már határozottan izmos volt, és kifejezetten jól mutatott rajta a régi pentagram tetoválás. És ahogy a tekintete még lejjebb vándorolt, Cas szerszáma félkeményből rögtön keménnyé váltott. Ő már túl volt egy fantasztikus kielégülésen, pont úgy, ahogy a fantáziálásaiban, csak az orgazmus sokkal erőteljesebb volt. De Dean farka még mindig érintetlenül állt előtte, és Dean türelmesen várt. Cas gyengéden hozzáért a férfi duzzadó tagjához, de közben nem vette le a szemét Dean arcáról. A látvány önmagában is kielégítő volt. Dean behunyta a szemét, és nehezen nyelt egyet, miközben halkan nyögött. Ahogy Cas marokra fogta, Dean arca eltorzult a gyönyörtől, ajkai szétnyíltak, és kissé hangosabban és mélyebben lélegzett. Ahogy Cas ritmusa gyorsult, úgy gyorsult Dean légzése is, míg már szinte zihált, és kéjesen nyöszörgött.

- Cas….Istenem….Cas, annyira…kívánlak- lihegte – annyira….

- Mondd el, Dean… - Cas hangja halk volt és mély, és nem tudta levenni a szemét Dean arcáról - mondd el,mit szeretnél.

- Magamban… akarlak… érezni – nyögte Dean, mire Cas a másik kezével arra ösztönözte Dean-t, hogy széttárja a lábait. Így ott térdelt előtte széles terpeszben, amitől kicsit alacsonyabb lett, mint Cas.

Cas lassan, de határozottan feldugta az egyik ujját Dean hátsójába, majd rögtön utána a másikat is. Érezte, ahogy Dean szinte beleül a mozdulatba, ahogy Cas elkezdte ujjait ki-be húzni-tolni. Dean átölelte Cas vállát, a hátába markolt, és közben a nyakát csókolta, majd gyengéden harapdálta édes kínjában.

- Így gondoltad? – kérdezte Cas, élvezte, ahogy a másik férfi szinte egész testében remeg a gyönyörtől. Saját kőkemény farkát Dean hasához nyomta.

- Igen…nem…még…erősebben – Dean szinte már nyöszörgött.

- Elmondom, mit fogok tenni – súgta Dean fülébe – Odatérdelsz a kanapéhoz, és ráfekszel, a kezedet pedig a párnán tartod. Én pedig hátulról beléd megyek, és lassan kezdelek dugni, olyan lassan, és addig, amíg szinte az eszedet veszted az élvezettől…

- Cas….

- … aztán felgyorsulok, és olyan keményen duglak, hogy elélvezel, anélkül, hogy hozzád érnék. Aztán hanyatt döntelek a szőnyegen, szétfeszítem a lábaid, és újra addig löklek, amíg kemény nem leszel megint. És addig csókollak, addig harapdálom tested minden porcikáját, amíg újra elmész, olyan keményen, ahogy még soha életedben.

Cas érezte, hogy Dean egész teste remeg az élvezettől, és szíve olyan hevesen vert, hogy szinte látszott a mellkasán. Cas ledöntötte a kanapéra, ráhajolt, és gyengéden harapdálni kezdte a tarkóját. Nyelvével barázdát szántott Dean nedves hátán, egészen a farpofáig, aztán pár erőteljesebb nyelvcsapással benedvesítette a már kitágított lukat.

- Cas, könyörgöm – zihálta Dean, miközben olyan erősen markolta a kanapét, hogy ujjai kifehéredtek a szorítástól.

Cas felegyenesedett, megfogta Dean állát, és kissé maga felé fordította, hogy egy szenvedélyes csókot nyomjon a szájára, és egyetlen erős mozdulattal beléhatolt.

- Aahh – Dean felnyögött, és Cas csodálta, hogy nem élvezett egyből a kanapé oldalára.

Dean úgy fel volt húzva, mint egy harcra kész íj, és Cas tudta, hogy nincs sok ideje az elsőig, de ki akarta élvezni, és azt akarta, hogy Dean-nek olyan orgazmusban legyen része, hogy szinte eszét veszítse a gyönyörtől. Lassan kezdett el mozogni, érezte, hogy Dean minden egyes lökésnél hátrébb tolja a csípőjét. Cas erősen megmarkolta, és egy helyben tartotta, miközben egyre gyorsabban és gyorsabban lökte a farkát Dean-be.

Cas-nek hihetetlen önuralma volt. A Mennyországban érezte magát, és bármely pillanatban kész volt elélvezni, de ez most nem róla szólt. Azt akarta, hogy Dean egyedül menjen most el, hogy aztán szépen lassan együtt jussanak fel a csúcsra, és együtt robbanjanak. Nézte, ahogy Dean teste remeg alatta, ahogy kezei a kanapét markolják, és az arcát a párnába temeti, hogy elfojtsa a kiáltásait.

- Cas…Jézusom…igen… - és ehhez hasonló nyögések hagyták el Dean száját, míg végül csak artikulátlan hörgések törtek fel a torkából.

xxx

Aztán Dean akkorát élvezett, hogy ha nem feküdt volna a kanapén, valószínűleg összeesik. De Cas nem hagyott neki sok időt. Magához húzta a szinte teljesen elernyedt testét, és lefektette maga alá a szőnyegre. Dean még annyira kába volt, félig öntudatlanul feküdt, aztán felpattantak a szemei, amikor megérezte, hogy Cas, a még túlságosan is érzékeny testrészéhez ér. Megpróbált elmozdulni az érintés elől, de Cas gyengéden visszafogta, és az ondót síkosítónak használva elkezdte újra simogatni. Dean érezte, ahogy Cas fölé hajol, és a nyelve hegyével ingerelni kezdte az egyik mellbimbóját. Látatlanul is tudta, hogy Cas elmosolyodik, ahogy Dean farka megrándult a markában. Cas nyelve hamarosan a másik mellbimbóhoz vándorolt, de azt puha ajkai közé vette, és húzta, szorította, és addig ingerelte, amíg Dean farka lassan újra duzzadni kezdett.

Dean beletúrt Cas selymes hajába, másik kezével a vállába markolt, és tudta, hogy valószínűleg ennek nyoma marad. De tudta azt is, hogy Cas nem bánja. Szerette érezni a testén Dean erejét, ahogy Dean is szerette Cas dominanciáját, és gondoskodását. Hirtelen belemarkolt Cas hajába, és felemelte a fejét, hogy belenézhessen abba az óceán kék szempárba. Cas tekintete homályos volt a vágytól, de ahogy pillantásuk találkozott, kitisztult, és mélyen nézett Dean zöld szemeibe. Így hatolt belé újra, hogy nézték egymást. Egyikük sem fordult el, vagy szakította meg a kontaktust. Élvezettel fedezték fel egymás arcán az élvezet és bujaság minden apró jelét. Mindketten verejtékben úsztak, Cas egyre mélyebben és mélyebben hatolt Dean-be, ő pedig a lábát összefogta Cas hátsóján, és még erősebben tolta magába. Közben hol Cas hátát karmolta, hol az arcát simogatta, hol a haját húzta, vagy éppen felemelkedett a szőnyegről, és a mellbimbóit szopta olyan hévvel, hogy Cas már olyan hangosan nyögött, hogy szinte elnyomta a csattanások zaját, ahogy a csípője Dean farpofáinak csapódott.

Dean újra közel volt, nagyon közel, de nem akarta, hogy vége legyen. Annyira édes volt a gyönyör, annyira akarta magában érezni Cas-t, hogy a növekvő orgazmusát minden alkalommal visszatartotta. De amikor Cas erős markába vette a farkát, és olyan ütemesen kezdte húzogatni, ahogyan őt kefélte bele a vastag szőnyegbe, már nem bírta tovább. Tudta, hogy Cas is jön vele, hogy már ő is a végét járja, hát hagyta, hogy elragadja őket a totális orgazmus, és újra olyat élvezett Cas tenyerébe, hogy egy pillanatra elsötétült a világ. Még érezte, hogy Cas lök rajta pár iszonyú erőset, szinte centiket csúszott felfelé a szőnyegen az erejétől, majd Cas izzadt, forró teste az ő mellkasára omlott, és zihált erősen. Dean is úgy lihegett, mintha Marathon-t futott volna, de nehezen kapott levegőt így, hogy Cas rajta feküdt. Valószínűleg ezt ő is megérezhette, mert lefordult róla, és melléfeküdt. Ott ziháltak mindketten izzadtan a kandalló előtt, és Dean még soha ilyen boldognak nem érezte magát életében. Lelke csordultig volt szerelemmel, sőt rajongással, teste kielégült, és erőt vett rajta a fáradtság. Érezte, hogy Cas fölé hajol, és hátrasimítja a haját, simogatja az arcát, csókokat nyom a homlokára, szájára, az orra hegyére, majd szorosan magához húzza. Levett a kanapéról egy takarót, és magukra terítette. Dean Cas felé fordult, arcát belefúrta a férfi mellkasába, és elnyomta az álom.

xxx

Dean arca verejtékben úszott. Homlokát öntudatlanul ráncolta össze, és feje aprókat rándult.

- Nem…ne..kérlek- nyögte újra meg újra.

Cas némán nézte, ahogy Dean-t rémálmok gyötörték. Most már hetek óta. Amióta újra szeretkeztek, szinte minden éjjel együtt aludtak, hol Cas, hol Dean lakásán. Pár nap elteltével kezdődtek a rémálmok. Dean minden éjjel forgolódott, nyögött, és könyörgött. Cas jól tudta kinek. Eleinte mindig felkeltette, de Dean sosem feküdt vissza aznap éjjel. Vagy a Tv-t nézte, vagy újságot olvasott, vagy csak bámult kifelé némán az ablakon. De pár nap után kezdett rajta látszani a kialvatlanság. Kimerült volt és hallgatag, a tanulásra is nehezen figyelt oda. Ezért Cas úgy döntött, hogy még a rossz álmokkal teli alvás is jobb, mint az egyáltalán nem alvás. Így aztán minden éjjel némán szenvedett, ahogy látta, hogy Dean mennyire szenved a rémálmok alatt. Ilyenkor átölelte, és bízott benne, hogy pusztán a közelsége, és a szeretet, ami áradt belőle, elég lesz, hogy egy kicsit megnyugtassa Dean-t. Néha elég volt, néha nem.

De a rémálmokat leszámítva minden tökéletes volt. Napközben mindketten dolgoztak, Dean hetente kétszer délutánonként az iskolában volt. A maradék időt mindig együtt töltötték, és együtt aludtak. Ha Dean éjszakás volt Bobby-nál, Cas egyedül aludt, ha alvásnak lehet nevezni azt a pár órát, amit nem telefonálással vagy sms-ezéssel töltöttek. Boldogok voltak és szerelmesek.

Aztán a rémálmok súlyosbodni kezdtek, és Dean már magától is felébredt, ordítva az éjszaka közepén, zihálva és verejtékben fürödve. Cas mindig ott volt mellette, és magához ölelte, nyugtatta. Tudta, hogy Dean rémálmai azóta jelentkeztek, amióta újra együtt voltak, és lassan kezdte megérteni azt, hogy hiába is szeretné az ellenkezőjét, Dean a saját életénél is jobban féltette őt. Dean elmondta neki, hogy amíg külön voltak, szinte soha nem jutott az eszébe Alastair, hogy újra visszatérhet, vagy bármi módon árthat még nekik az életben. De most, hogy volt mit veszítenie, újra és újra előjöttek a félelmei.

Cas hátát az ágy támlájának támasztotta, karjában tartva a még mindig ziháló Dean-t. Addig simogatta a karját, hátát, és csókolta a feje búbját újra és újra, közben csitította, míg Dean lassan megnyugodott, és ellazult Cas ölelésében.

- Utazzunk el – mondta egy kis idő után csendesen. – Csak egy pár napra, egy hétvégére. Szabaduljunk ki a városból. Menjünk el Vermont-ba. Kibérelünk egy kis házat valahol a semmi közepén, és lazítunk. Rengeteget dolgoztunk mostanában, te is, én is. Ránk fér a pihenés.

- Vermont-ba, mi? – Dean halványan mosolygott. – És átviszel az öledben a küszöb felett?

- Ha téged ez tesz boldoggá – felelte mosolyogva Cas – gyémántgyűrűt is kaphatsz.

- Idióta – horkant fel Dean – de nem bánom, menjünk. Jól esne a lazítás. És szeretnék végre napi 24 órát veled lenni.

- Akkor ezt meg is beszéltük. Mikor indulunk?

- Ho-hoo. Ez nem olyan egyszerű. Én nem saját magamnak dolgozom – Dean szokásos gúnyolódó hangsúlyára Cas elhúzta a száját. – És a suliban is vizsgák jönnek. Kell egy pár hét, mire el tudok szabadulni.

- Akkor a vizsgák után. Bár megjegyzem hétvégén Bobby sem tart rád igényt, és suli sincs. Pár nap Dean. Nem hetekről beszélek. De kell egy kis lazítás, főleg neked.

Cas nem akart heteket várni. Most akart menni, lehetőleg azonnal összecsomagolni, kocsiba ülni, és itt hagyni ezt a zsúfolt várost. Ha csak pár napra is. Nem akart reggelente elválni Dean-től, nem akart külön tölteni egy percet sem. Jól tudta, hogy ha állandóan egymás mellett lennének, az megölné a kapcsolatot, de most szüksége volt arra, hogy folyton vele legyen. Mint egy nászút, ahogy Dean célzott rá.

- Nem bánom – mondta végül Dean – akkor menjünk most a hétvégén. Én vezetek.

Cas horkantós kis nevetést hallatott. Ez jellemző volt Dean-re. A szexben ugyan ő volt „alul", de a kapcsolatukban minden másban Dean volt a totális férfi. És ki más vezethetne, mint ő?

xxx

Dean alig várta, hogy a pénteki napnak vége legyen. Megkérte Bobby-t, hogy előbb elmehessen pár órával, hogy még aznap odaérjenek Vermont-ba. Bobby meglehetősen elégedett volt Dean munkájával, így minden további nélkül csúszhatott pár órát. Megbeszélték, hogy Cas is előbb bezárja a boltot, így ha kora délután elindulnak, estére odaérnek, és van majdnem két teljes napjuk Vermont-ban. Dean sosem gondolta volna, hogy ilyen kispolgári lesz. Hogy egy nyálas kis hétvégéért így megőrül. De tetszett neki, hogy ennyire hétköznapiak, és ennyire közhelyesek. Normálisnak érezte magát, talán most először életében. Hazament, és elkezdett pár dolgot összepakolni. Sok ruhára nem volt szüksége, tudta, hogy úgyis nagyrészt az ágyban töltik a napot. Még ha körül is néznek a környéken, hiszen gyönyörű, még akkor sem kell sok mindent pakolnia. Az óvszer és a síkosító elég lesz. Sőt, óvszer talán nem is kell. Megbeszélték Cas-szel ezt a dolgot. Dean csináltatott egy tesztet, ami hála istennek negatív lett minden fertőző betegségre, Casnek pedig nem is volt szüksége a tesztre. Attól függetlenül, hogy nem éltek együtt még, teljesen biztosak voltak a másikban. Hogy is kételkedhettek volna.

Dean kezdett nyugtalankodni. 4 óra elmúlt, és Cas még sehol. a terv szerint Cas 4-kor odamegy a kocsival Dean-ért, és onnan mennek tovább. Dean hiába hívta, nem vette fel. Tudta, hogy a forgalomban Cas nem szereti felvenni a telefont, de akkor hol a fenében volt már? Próbált megnyugodni, elvégre mégis csak péntek délután volt, ilyenkor kicsit felbolydul a város, mindenki igyekszik ki vidékre, vagy legalább a külvárosokba. De valamiért nagyon rossz érzése volt. Napok óta. És tudta, hogy nem az utazás miatt. Annak gondolatára kellemes izgalom, és bizsergés fogta el, de valahogy az örömteli várakozásba belevegyült valami nagyon, nagyon rossz érzés.

Dean sötét gondolatait élesen szakította félbe a telefonja. Megrezzent, de amikor meglátta Cas nevét a kijelzőn rögtön felelt a hívásra.

- Cas? Hol a fenében vagy, és miért nem veszed fel a telefont? Már régen itt kellene lenned. – Dean tudta, hogy nem veszekedéssel kellene kezdeni életük első közös utazását, de nem tudott magán uralkodni. Dühös volt, és aggódott.

- Hello Dean – a hangtól Dean arcából kifutott a vér, megszédült, és az ágyra rogyott. – Sajnos kicsi Cassie éppen nem ér rá. Kicsit elfoglalt. Hogy úgy mondjam…. meg van kötve a keze.

- Nem… - Dean nem tudott többet kinyögni, nem tudott még gondolkodni sem. Nem, ez nem történhetett vele. Megint. – Alastair….

- Igen, Deano, lenyűgöz, hogy felismered a hangomat még ennyi idő után is. ezt bóknak veszem – kuncogott a milliomos gúnyos, sziszegő hangján.

- Ha bármi baja esik, én esküszöm…. – Dean kétségbeesése egy pillanat alatt váltott haragra. – Esküszöm, megöllek. Hallod? Nem érdekel, ha engem is magaddal viszel, nem érdekel semmi. Ha hozzáérsz egy ujjal is, megkereslek, levadászlak, és megöllek. Megértetted?

- Nahát, Dean…így kell egy régi ismerőst köszönteni? Ne aggódj! A kis szerelmednek nem esett bántódása. Még. Nem is lesz baja, ha te szépen szót fogadsz nekem. Nekem nem ő kell. Te kellesz. Alig vártam a napot, hogy ti szépen újra egymásra találjatok. Jól elrejtőztél előlem, hiába kerestelek.

- Mi akarsz tőlem? – Dean magának már annyiszor feltette ezt a kérdést. Mit akart tőle ez az ember. Egyszer már megkapta, sőt kétszer is. Mit akart még?

- Hát nem egyértelmű? Dean, én nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy nekem nemet mondjanak. Én általában mindent megkapok, amit csak akarok. Kivéve téged. És ez bosszant. Erről szeretnék veled beszélgetni. Ülj taxiba, és indulj el. Nemsokára küldöm sms-ben, hogy hová. Megértetted?

- Beszélni akarok vele – Dean próbált józanul gondolkodni. Nem akarta, hogy Alastair csapdába csalja, és tudni akarta, hogy Cas jól van-e.

- Nincs velem a drágaságod. Ha látni akarod még élve, tedd, amit mondtam. A telefonja nem elég bizonyíték?

- Honnan tudjam, hogy még él?

- Dean, Dean, Dean…Minek tartasz engem? Holmi lelketlen szörnyetegnek?

- Erre most nem kell válaszolnom, ugye?

- Vigyázza szádra. – Alastair mézes-mázos hangja fenyegetővé vált. - Én üzletember vagyok, nem gyilkos. De kegyetlen az üzletben. Én üzletet akarok veled kötni, és ehhez nekem is kell egy tárgyalási alap. Castiel él, de ha sokáig akadékoskodsz, nem úgy látod viszont, ahogy elváltatok. Világos?

- Igen. – Dean nagyot nyelt, és mozdulatlanul ült az ágyon, a telefonra meredve. Szeme megtelt könnyel, és lehajtotta a fejét. Tudta, hogy előbb-utóbb utoléri a végzete, de nem gondolta volna, hogy ilyen hamar. Felállt, felvette a kabátját, és kilépett az ajtón.

xxx

Cas feje zúgott, és amikor kinyitotta a szemét, csak homályos foltokat látott. Az is nehezére esett, hogy visszaemlékezzen, mi is történt vele, hogy került…..hol a fenében van egyáltalán? Ahogy kezdett fókuszálni, egy raktárépület belseje bontakozott ki előtte. Üres, és tágas, és rendkívül barátságtalan. Mozdulni akart, de éles fájdalom hasított a fejébe és a vállába. Mindkettőbe. Hamarosan felfogta, hogy karjai a feje fölé vannak kötözve, és a plafon egy gerendájához van rögzítve. A lába szinte alig érte a földet, vállai iszonyatosan feszültek, szinte már alig érzett valamit. Hangosan nyögött, ahogy felemelte fejét, és lassan körülnézett. Egy alak bontakozott ki a homályból, és elindult felé. Cas megfeszült, nem tudta, ki ez az ember, de nem sok jót nézett ki abból, aki orvul leütötte, és a plafonról lógatja lefelé.

- Felébredtél, szépségem? – sziszegte Alastair.

Cas rögtön tudta, hogy vége. A múltkor éppen hogy megúszta a találkozásukat, és azt csakis Dean-nek köszönhette. És ő elhagyta ezért. A felismerés, hogy a hála helyett összetörte annak az embernek a szívét, akire egész életében várt, hidegzuhanyként érte. Még a halál közeledténél is hidegebben. De Dean most nincs itt. És ennek Cas szívből örült.

- Helyes – folytatta Alastair, miközben lassan kőrözni kezdett Cas körül. – Akkor most szépen megvárjuk kettesben a kis szerelmedet. Már beszéltem vele, és nagyon szeretne csatlakozni a kis klubunkhoz. – A szikár férfi megállt Cas előtt, túlságosan is közel, szinte a tehetetlen férfi testéhez simulva. Cas próbált elhúzódni, de Alastair megfogta Cas állát és maga felé fordította. – Mit szólnál egy édeshármashoz, hm? Biztosra veszem, hogy Dean-nek van már benne gyakorlata. Te lehetnél középen. Megengedem, hogy te dughasd Dean finom kis seggét, de akkor te az enyém vagy. Nos?

- Menj a francba – Cas nehezen hörögte a szavakat, de egyenesen Alastair szemébe nézett. – Bárhogy is próbálkozol, nem fogod őt megkapni. Tehetsz bármit, vesztettél. Mert Dean az enyém! – Cas maga sem tudta, honnan vette a bátorságot, hogy egy pszichopata szemébe nézve még hergelje is azt. Hamarosan megérezte szavai súlyát, mert Alastair elengedte az állát, és visszakézből arcon ütötte Cas-t, aki az ütéstől elvesztette az egyensúlyát, lábai megrogytak, és a vállai még jobban megfeszültek. Egy fájdalmas kiáltás hagyta el a torkát, és próbálta visszanyerni az egyensúlyát.

Alastair megragadta Cas haját, és felrántotta a fejét, hogy egyenesen a szemébe nézzen.

- Azt javaslom, fogd vissza magad, ha látni szeretnéd még a kis menyasszonyod – sziszegte. Cas visszafogta a vágyat, hogy arcon köpje az előtte magasodó férfit. Így csak hallgatott, száját összeszorítva. És rettegett.

A múltkori élmény elevenen élt most benne újra, és nem tudta eldönteni, mi is volt rosszabb a legutóbb. Amikor őt ütötte-verte, erőszakolta és sebezte meg, vagy az, hogy látnia kellett, hogy Dean-nel teszi ugyanezt.

- Ha Dean megérkezik, – kezdte újra nyugodt hanggal Alastair – mert eljön, ezt ugye tudod, megkötözöm, és kényszeríteni fogom, hogy végignézze, ahogy megduglak. Azt akarom, hogy könyörögjön, hogy vele tegyem. Össze akarom törni, és nem csak fizikailag fokom a földbe taposni. Egy engedelmes rabszolgát csinálok belőle. Meg fogja tanulni, a kis ribanc, hogy velem senki nem szórakozhat.

Cas minden alkalommal megfeszült, amikor Alastair túl közel ért hozzá. Érezte, hogy a harag nőttön nő az emberben. Igazi megszállottja lett Dean-nek, és ez páni félelemmel töltötte el Cas-t. Már csak azért imádkozott némán, hogy Dean-nek legyen valami terve.

Dean kiszállt a taxiból az elhagyatott gyártelep szélén, ahogy Alastair utasította. Habozás nélkül indult el a megadott irányba. Nem hívta a rendőrséget. Egyrészt túl sokáig tartott volna magyarázkodnia, másrészt nagyon félt annak a lehetőségétől, hogy ha Alastair megneszeli a zsaruk közeledtét, azonnal végez velük.

Csendesen kinyitotta a raktárépület ajtaját, vett egy mély levegőt és bement. Már messziről észrevette a terem közepén álló Cas-t. Kezei a feje fölé voltak kötözve, és erőtlenül lógott a kötélen. Alastair-nek nyoma sem volt.

Dean odarohant Cas-hez, aki szinte alig volt eszméleténél. Arca elgyötört volt, és fáradt, de egy-két piros ütésnyomtól eltekintve nem volt komoly baja. Látszólag legalábbis. Dean óvatosan felemelte Cas fejét, és szólongatni kezdte:

- Cas, - suttogta remegő hangon – Cas, ébredj. Gyere, gyere hazaviszlek.

Dean a farmerja zsebéből elővette a pillangókést, amit mindig magánál hordott, hála az utcán töltött hosszú időnek. Cas összekötözött kezei fölött elkezdte elvágni a kötelet, miközben Cas lassan kinyitotta a szemét, és nehezen fókuszált az előtte álló alakra.

- Dean? – nyögte.

- Igen, bébi! Ne aggódj, itt vagyok. Most hazamegyünk.

- Csap….csapda – dadogta, szája száraz volt, hangja rekedt és halk.

- Tudom. Tudom, de meg kellett kockáztatnom. Nem hagyhattalak magadra.

- Ebben bíztam én is – hallotta Dean a sziszegő hangot közvetlenül a háta mögött.

Mielőtt elvághatta volna Cas kötelét, megfordult, hogy Alastair-re támadjon a késsel, de már csak a hatalmas ütést érezte az arcán. Alastair ökle kalapácsként sújtott le, és ő tehetetlenül a földre zuhant. Még volt annyi ereje, hogy felnézett Cas-re, aki kétségbeesetten kapálózott a kötélen, és próbált Alastair felé rúgni. De az már Dean fölé tornyosult, és újból ököllel az arcába csapott. Dean előtt elsötétült a világ.

xxx

Dean feje zúgott, érezte, hogy vér csordogál le az arcán, és a csuklói iszonyúan fájtak. Lassan emelte fel a fejét, próbálta a látását kitisztítani, ám egyelőre csak homályos foltokat látott. De egyből tudta, hol van, és mire számíthat. Tudta, hogy így lesz. Tudta, hogy nem lehet sok esélye egyből kiiktatni Alastairt, hiszen nála volt Cas, és nem kockáztathatta meg, hogy baja essen. Amikor a férfit egyedül találta a csarnokban, a remény felütötte a fejét, de igazából nem bízott benne, hogy ilyen könnyű lesz. Az élet nem lehet ilyen kegyes. Megtalálni a nagy szerelmet, elveszíteni és újra megtalálni már éppen elég mesébe illő volt. Hogy ez így is maradjon… ahhoz már csoda kellett volna.

Lassan kezdtek körvonalazódni a dolgok. Egy székhez kötözve ült. Karjai a szék karfájához voltak kötve a csuklójánál, olyan szorosan, hogy szinte a húsába vájt már a kötél. Lábai a szék lábaihoz voltak rögzítve. Alastair roppant alapos volt. Dean-en nem volt más, csak a farmerja és a póló. Alastair minden mást levett róla, és Dean kezdte érezni a fűtetlen hely fagyasztó hidegségét. Meztelen lábai átfagytak a hideg betonon. Tekintetével megkereste Cas-t, aki szintén siralmas látványt nyújtott. Kabát rajta sem volt, de legalább a cipője, és egy vékony, hosszú ujjú fekete pulóver melegíthette a testét. Dean nem tudta pontosan, mióta lehetett Cas ebben a helyzetben, de egy pár órája biztosan, és a vékony ruha nem sokat segíthetett rajta. Ez a fellógatott testhelyzet pedig csak rontott a helyzetén. Cas most eszméleténél volt, de reszketett, és aggódó arccal nézte Dean-t, ahogy magához tér. Lassan kezdte érzékelni a többi dolgot körülötte, és meglátta, ahogy Alastair lazán sétálgat fel-alá kettőjük között. Amint meglátta, hogy Dean magánál van, odalépett, és szó nélkül arcon ütötte. Dean feje oldalra csapódott, és egy halk nyögés hagyta el a torkát. Még az előző ütésből sem tért magához teljesen, de máris jött a következő. Aztán még egy. Szája megtelt vérrel, és homályosan látta, hogy Cas szavak nélkül vonaglik, arcát eltorzítja az aggodalom, düh és fájdalom keveréke. Senki nem szólt egy szót sem. Végül pár ütés után Alastair megragadta Dean haját, felemelte a fejét, hogy egyenesen az arcába nézhessen, és erőteljesen szájon csókolta.

- Hello Dean – szólalt meg mosolyogva – hiányoztál, ugye tudod. Bár a legutóbbi találkozásunkkor elég udvariatlan módon köszöntél el. Én mégis alig vártam, hogy újra láthassalak. Nagyon elrejtőztél ám. Hiába tudtam, hogy a drága kicsi Cas hol található, észrevettem, hogy már nem vagytok együtt. Így semmi értelme nem volt, hogy elintézzem. Alig vártam, hogy újra egymásra találjatok. Így már elvezethetett hozzád.

- Oké, akkor most megtaláltál – hörögte Dean. Elhatározta, hogy bármit is tartogat számára Alastair, nem fogja megtörni. – Engedd el őt! Neked én kellek. Állj bosszút, ahogy akarsz, de őt hagyd ki belőle.

- Dean, Dean, Dean – Alastair hosszú ujjai még mindig Dean haját markolták, míg a másik kezével erősen megragadta Dean állát – Hát még mindig nem érted? A bosszú csak egy része annak, amiért most itt vagyunk. Megkínozlak testileg-lelkileg, hogy ne maradjon egyetlen épp porcikád sem. Ahhoz, hogy a tested összetörjem, megvannak az eszközeim – egy kicsiny asztal felé mutatott, amid Dean eddig nem vett észre, és most sem látta pontosan, mi lehet rajta, de kezdett úrrá lenni rajta a pánik. – De ahhoz, hogy a lelkedet is széttépjem, szükségem van a kis drágádra. Mert tudom, hogy magadat nem tartod sokra, de őt….. nos, érte bármit megadnál. De én nem fogok kérni. Pusztán elveszem tőled, szép lassan, és fürdök majd a kínodban. Felvágom az ereit, és itt hagyom, téged pedig begyógyszerezlek és magammal viszlek oda, ahol senki nem fog megtalálni. Nem mintha bárki is keresne. És szép hosszú éveket fogunk eltölteni együtt. És csak rajtad áll, hogy neked ez mennyire lesz kín. Ha behódolsz, még akár élvezheted is.

Dean érezte, hogy Alastair minél tovább beszél, annál jobban nő benne a félelem, a kétségbeesés, és a düh.

- Dögölj meg – bökte ki keserűen, és a szájában lévő vért Alastair arcába köpte.

A magas férfi arcát eltorzította a düh, elengedte Dean haját, és egy hirtelen mozdulattal úgy szájon vágta Dean-t, hogy egy pillanatra elsötétedett minden. De csak egy pillanatra. Mert a következőben Alastair egy vödör jeges vizet zúdított az arcába. Dean levegő után kapkodott, amúgy is át volt fagyva, a jéghideg víz már csak hab volt a tortán. És attól, amit utána látott, még jegesebb rémület fogta el.

- Nem – nyögte, amikor Alastair leemelt az asztalról egy baseball ütőt, és lazán forgatta a kezében, miközben Cas elé sétált.

xxx

Castiel már nem érezte a karjait, amik szinte már kiugrottak helyükről. Arcán égett az ütések helye, és nagyon fázott is, mégis érezte, hogy ez még mind semmi ahhoz, ami most jön. Iszonyúan szenvedett a látványtól, ami előtte volt. Dean némán reszketett, a jéghideg víz eláztatta a ruháját, szája már szinte kék volt. Arca csupa zúzódás, de a tekintete nem volt kétségbeesett. Villámokat szórt. Még akkor is, amikor Alastair megragadta a baseball ütőt és felé sétált. Cas meredten bámulta Dean, megpróbálta kizárni a férfit, aki az ütőt lóbálva megállt előtte. Felkészítette magát az ütésre, fogalma sem volt, mire számítson, még soha nem ütötték meg így. Igazából még máshogy sem nagyon, az egyetlen ember, aki fizikailag bántalmazta, az Alastair volt.

Látta, ahogy Alastair felemeli az ütőt, és látta, ahogy Dean üvölteni kezd, és kínjában előrehajol a széken. Behunyta a szemét, és a következő pillanatban olyan fájdalmat érzett, amit még soha. Az ütés a térdét érte, ami nagy valószínűséggel azonnal eltört. Lecsukott szeme mögött a sötétség fehéren kezdett vibrálni, és hallotta a saját üvöltését. Hátravetette a fejét, és vállai még jobban megfeszültek, ahogy elernyedt a kötélen. Lába már nem tartotta tovább. Úgy érezte rögtön elájul.

- Te rohadt állat! – hallotta Dean zokogó ordítását – Te szadista szemétláda! Megöllek, érted? Még egyszer nem hibázok! Ki foglak nyírni! Hogy dögölnél meg te rohadék!

Cas kinyitotta a szemét, hogy lássa, biztosan Dean ül-e előtte a székben. Olyan dühöt és olyan elszántságot érzett a szavaiból, amilyet Dean-nél még soha nem tapasztalt. Nyoma sem volt megadásnak, vagy az önfeláldozásnak. Könnyein keresztül látta, ahogy Alastair odament Dean-hez, és jó párszor megütötte, amíg Dean el nem hallgatott.

- Tanulhatnál egy kis jó modort és tiszteletet – mondta, miközben újra a hajánál fogva rántotta fel Dean fejét. – És a gyönyörű szádat is használhatnád másra. A múltkor úgyis elmaradt az előjáték. Mit szólnál hozzá, ha bepótolnánk?

Alastair a szabad kezével lehúzta a nadrágja zippzárját, és elővette félig már kemény farkát. Cas behunyta a szemét. Nem akarta látni, ahogy ez az elmebeteg állat a szerelme szájába tömi a farkát. De nem akarta magára hagyni Dean-t azzal, hogy kirekeszti a valóságot. Kinyitotta a szemét, és megkereste Dean tekintetét. De ő nem akart ránézni. Alastair-t nézte villámló tekintettel, némán utalva arra, hogy ha most betömi a száját a farkával, nagyon rosszul fog járni. Alastair olvasott Dean szeméből, és a zsebéből előhúzta Dean kését, és a fiú torkának szorította.

- És ha egyszer is megérzem a fogad, felborítom minden tervemet és azonnal elvágom a torkod, megértetted? És most nyisd ki szépen a szád!

Dean elszántsága rögtön eltűnt a tekintetéből. Szemét lesütötte szégyenében, miközben Alastair rántott egyet a fején, és a farkát Dean szájába adta.

Cas hiába próbált szemkontaktust teremteni Dean-nel, az nem nézett rá, miközben Alastair ritmusosan dugta a száját, egyre vadabb tempóban. Dean összeszorította a szemét, ahogy Alastair a hajánál fogva rángatta a fejét. Közben Cas térdéből lassan elmúlt a szúró, éles fájdalom, és a folytonos tompa fájdalom vette át a helyét. Arra a lábára továbbra sem bírt ráállni, de a másikkal megtámasztotta magát, enyhítve a feszítést a vállaiban.

- Oh, Dean – nyögte Alastair – imádom, amikor emlékeztetsz arra, miért is akarlak én annyira téged. Ilyenkor rájövök, hogy megéri ez a felhajtás. De most nem fejezhetjük be így, még van egy kis dolgom – azzal kihúzta a farkát Dean szájából, és elengedte a haját. – Mivel te most éppen a másik becses kincseden ülsz, kénytelen vagyok valaki más lukával beérni.

- Nem! Hagyd békén! – Dean levegő után kapkodott, szája piros volt és duzzadt a beleerőszakolt nemi szervtől, és hangja rekedt a meggyötört hangszálaitól.

- Ugyan már Dean, csak nem gondoltad, hogy ennyivel megúszod – lassan odasétált Cas-hez, aki minden egyes lépésnél jobban megfeszült a kötélen.

Alastair megállt Castiel mögött, előrenyúlt, megfogta Cas állát, miközben a fülébe sziszegett:

- A múltkor úgysem volt alkalmam befejezni, amit elkezdtem. Dean félbeszakított, minket, ugye? Pedig amit éreztem, az igencsak finom volt.

- Eressz el! Ne nyúlj hozzám – tiltakozott Cas, próbálta kiszabadítani magát Alastair szorításából, de minden egyes mozdulat belenyilalt a térdébe.

Érezte, ahogy a férfi, ellentmondást nem tűrően egy mozdulattal lerántja róla a nadrágot. Érezte, ahogy a keményen előremeredő szerszáma a fenekéhez ér. Aztán Alastair valami rongyot tömött a szájába, és a pánik úrrá lett rajta. És akkor elkapta Dean pillantását.

Dean meredten nézett Cas szemébe. Nem volt benne kétségbeesés, sem düh. Tudta, hogy nem tehet ellene semmit. Tudta, hogy Alastair meg fogja tenni, és hiába reszketett egész teste a dühtől, Cas-en ez nem segített. Most nyugodtnak kellett maradnia, hogy Cas-t megnyugtassa. Végül is ez csak egy dugás volt. Tudta, hogy Cas ehhez nincs hozzászokva, hogy idegenek az akarata ellenére lökjék bele a farkukat, de ez járt a legminimálisabb fizikai fájdalommal. És ha túlélik ezt az egészet, akkor majd ő segít neki túljutni a traumán. Csak most meg kell nyugodnia.

- Cas – szólalt meg, hangja lágy volt, és nyugodt, bár reszketett a hidegtől. Cas ránézett a könnyein keresztül, és összekapcsolódott a tekintetük. – Cas, itt vagyok. Nem lesz semmi baj. Minden rendben lesz. Itt vagyok veled. Szeretlek.

Alastair belehatolt Cas-be, aki összeszorította a szemét, hátravetette a fejét, és üvöltött. Azaz üvöltött volna, de csak egy artikulátlan nyögés jött át a szájába tömött rongyon keresztül.

- Cas, nézz rám! – Kiáltott Dean, és látta, ahogy Cas lassan kinyitja a szemét, Dean-re néz, többször pislogott gyors egymásutánban, hogy a könnyeitől megszabaduljon. – Cas, itt vagyok veled! Bármi történjen is, csak engem nézz, érted? – Cas tétován bólintott. – Tudom, hogy nehéz, de próbáld meg kizárni őt. Csak rám koncentrálj!

- Nahát, Deano – szólalt meg Alastair Cas mögött – nagyon lovagias vagy. De ez nem fog megakadályozni abban, hogy szétkúrjam a drága Castieled finom kis seggét.

Alastair megragadta Cas csipőjét, körmeit a bőrébe vájta, és erőteljesen lökni kezdte. Cas újabb reszkető nyögést hallatott, de ezúttal nem vette le a szemét Dean szeméről. Dean megpróbált nyugodt maradni, de belül üvöltött. A torkában már érezte a feltörni készülő hányingerét, de nem tehette. Most neki kellett erősnek látszania. Ha nem is mentheti meg Cas-t ettől az iszonyattól, legalább lelkileg erősíti egy kicsit. Ennek ellenére érezte, hogy az szeméből hullani kezdenek a könnycseppek, pont úgy, ahogy Cas arcát is könnyek áztatták. Meredten néztek egymás szemébe, és tudták, amit mindketten gondoltak: bármi is lesz ennek az egésznek a vége, az a pár hónap boldogság, ami kijutott nekik, megér mindent.

- Szeretlek Cas – suttogta Dean, és egyre nehezebben uralkodott magán, amikor látta, hogy Alastair Cas nyakába harap, és egyre vadabbul löki.

Cas a harapásnál felnyögött a fájdalomtól, összeszorította a szemét, és fuldoklott a szájába tömött rongydarabtól.

- Mindjárt vége – próbálta nyugtatni Dean, bár tudta, hogy ezek csak üres szavak, és tudta, hogy ezt Cas is tudja. Ismerte Alastair arckifejezését, egy életre megjegyezte már.

Alastair lökött még párat Cas-en, aztán elengedte. Majd gúnyos vigyorral az arcán egyenesen Dean szemébe nézett. Dean tudta jól, hogy ennyivel nem úszták meg, csak azt szerette volna, ha végre békén hagyja Cas-t.

- Te aljas, beteg, szemétláda – hörögte – ennyit tudsz csak, egy magatehetetlen emberen kiélni az aberrációdat? Ha nem lennék megkötözve, puszta kézzel tépném ki a szíved.

- Nana, Dean – Alastair felemelte a kezét – csak vigyázz, hogy beszélsz. Ne feledd, meg vagy kötözve. És VAN mit veszítened. – Majd Cas-hez fordult – Te is úgy élvezted, ahogy én?

Cas a szeme sarkából Alastair-re sandított, és megpróbált elhúzódni előle, amikor Alastair előrenyúlt, és gyengéd mozdulattal megmarkolta Cas farkát. Cas behunyta a szemét, nagyot nyelt, és megborzongott.

- Ejnye, Castiel. Hiszen te teljesen puha vagy. Még egy félkeménység sem telt ki tőled? Pedig azt tudnod kell, hogy Dean így szereti, durván….

- Dögölj meg – vágott közbe Dean. Hangjában nyoma sem volt elesettségnek vagy kétségbeesésnek. – Talán azért nem áll fel neki, mert a fájdalom nem indítja be!

- Ugyan, Dean. Ez közel sem volt a fájdalomhoz. Még így sem, hogy Castiel koránt sincs olyan jól kitágítva, mint a te finom kis hátsód. Ez legfeljebb kellemetlen lehetett. A fájdalom…. – lassan odasétált a kis asztalkához, és leemelt róla egy izzó forrasztópákát – az egészen más.

- Ne! – Dean egyből megértette, mit akar Alastair, és tudta, hogy kár volt provokálnia. – Ne csináld!

De Alastair vigyorogva Cas combjához nyomta a vasat, és a levegőt betöltötte az égett hús szaga. Dean nem tudta, melyikük üvöltése a hangosabb. Cas hangja iszonyatos volt, még a rongy tompításán keresztül is. Izmai megfeszültek, ahogy próbált elmenekülni az égető fájdalom elől, de hiába. Aztán Alastair elvette a vasat Cas lábától, és az asztalra dobta. Felrántotta Cas nadrágját, majd odalépett Dean elé, belemarkolt a hajába, és az arcába sziszegett:

- Sokkal rosszabb is vár rá, ha nem kezdesz el alább venni a makacsságodból, kicsi Deano. – elengedte Dean haját, és szinte ugyanazzal a mozdulattal visszakézből megütötte. –De ne aggódj, most egy kis ideig végeztem vele. Most te jössz.

Dean nehezen emelte fel a fejét, és nézett Alastair arcába. Igen, félt tőle, hogy mit művel majd vele ez az állat, de bármit is, nem lesz annyira fájdalmas, mint az, hogy tehetetlenül nézi végig, miként erőszakolja meg a férfit, akit szeret. De hallgatott. Hamar megtanulta a leckét. Minden egyes visszavágástól csak Cas-nek lesz rosszabb.

- Nos Dean – kezdte mézes-mázas hangon, amitől Dean tarkóján égnek álltak a hajszálak. – Én most kielégültem egy időre, de attól tartok szegény Cassie nem élvezte túlzottan. Mint egyszer már mondottam volt, nagyon szívesen megnézném, ahogy két ilyen gyönyörű férfi leszopja egymást. Te már úgyis benne vagy, Dean, kezd te. Szopd le a kis szerelmedet. De úgy, hogy élvezze ám, lássam rajta, különben én veszem kézbe a dolgokat.

- Te beteg vagy – Dean képtelen volt visszafogni magát. Ezt nem! Nem fogja megcsinálni. Nem fogja ő is megalázni Cas-t. Inkább meghal, de ezt nem.

- Hogy mondod? Nem hallom jól.

- Nem csinálom. Erre nem vehetsz rá!

- Ó, dehogynem – mondta, és egyik kezével megfogta Dean lekötözött csuklóját, a másikkal pedig egyetlen mozdulattal eltörte Dean kisujját.

- Áááá, te rohadék – üvöltötte Dean, mire újabb reccsenés volt a válasz, és Dean gyűrűsujja is eltört. – Te beteg, szadista perverz állat – hörögte.

- Mondogasd csak Dean, van még ujjad bőven – mosolygott Alastair, és törte a következő ujjat, majd a következőt, és újra, amíg Dean bal kezén már nem maradt épp ujj.

Dean szinte eszét vesztette a fájdalomtól, már szinte hangok is alig hagyták el a torkát, annyira rekedt volt az üvöltéstől. Már nem káromkodott, nem szólt, mindig csak egyetlen szót motyogott Alastair kérdésére:

- Nem.

- Ugyan Dean, Te is élveznéd. Bár lassan nem marad épp csontod, amivel megfoghatnád azt a szép farkát. Bár neked jól megy kéz nélkül is – azzal még egy ujj tört, ezúttal már a jobb kézen.

Dean még két törést bírt ki, de a következő ujjánál feladta. Nem bírta tovább.

- Rendben, oké, megteszem! – kiáltotta, amikor Alastair megragadta a mutatóujját. – Megteszem, csak hagyd abba. Elég!

- Tudtam Deano, hogy végül meggyőzlek.

Dean nem mert Cas szemébe nézni. Legszívesebben leköpte volna magát, de már nem bírta elviselni a reccsenéseket, a fájdalmat. Lehajtotta a fejét, és zokogva motyogta szinte magának:

- Sajnálom Cas, ne haragudj! Kérlek.

- Dean – ahogy Dean meghallotta Cas elgyötört, rekedt hangját, felkapta a fejét. Ránézett, és látta, hogy Alastair kivette Cas szájából a rongyot. A perverz szemétláda. Vajon mire számít? – Dean, semmi baj. Minden rendben lesz. Szeretlek.

- Megszakad a szívem – gúnyolódott Alastair – hagyjátok a szappanoperát, jöjjön a pornó. És ajánlom, adjatok bele mindent. És utána – megsimogatta Dean arcát, aki megpróbálta elhúzni a fejét, de Alastair erősen megragadta az állát – ha kellőképpen felizgultam, téged is megduglak Dean. Itt a földön. Hasra fektetlek, és addig kúrlak, amíg eszméletednél vagy. Aztán….. aztán majd meglátjuk mi lesz. Mindenesetre remekül szórakozom.

Alastair elővette a zsebéből Dean kését, és elvágta a köteleit. Megragadta a pólójánál fogva, Cas elé rángatta, és ott térdre lökte. Dean arca éppen egy vonalba került Cas lágyékával. Normális esetben Dean imádta volna ezt. Imádta a szájába venni Cas-t, és addig kényeztetni, amíg szinte őrületbe nem kergette szerelmét. De most bármit megadott volna érte, hogy ne kelljen ezt tennie. Nem akarta megalázni sem Cas-t, sem saját magát, és végképp nem akarta Alastairt felizgatni.

Érezte a vállán Alastair súlyos kezének szorítását, ahogy előrefelé tolja.

Dean tűrőképességének határán volt. Iszonyúan fázott, fogai szinte összekoccantak a vacogástól. Égett az arca, és kezeiben szinte elviselhetetlen volt a fájdalom. Ahogy ott térdelt Cas előtt vizesen, vacogva, összetörten, megalázva, lassan kezdte feladni a reményt. Felnézett Cas-re, aki szomorú szemekkel, fájdalmas arccal nézett le rá. De Dean észrevett valamit a szemében, amitől egész testét melegség járta át, és valahonnan a mélyből új erő tört fel. Cas szemében lángolt a szerelem. Dean szíve nagyot dobbant, még mindig hihetetlen volt számára, hogy valaki ennyire szeretheti. És az erő, ami a mélyből most újra feltört, átjárta izmait, és szinte automatikusan cselekedett.

Amikor Alastair föléhajolt, hogy a fülébe súgjon, Dean hátravetette a fejét, és orron találta a férfit. Az hátratántorodott, így Dean-nek volt ideje felállni, és ráugrani Alastair-re. Kevés erő volt a mozdulatban, de ettől függetlenül sikerült a földre döntenie Alastair-t. A kezeit nem tudta használni, de gyorsan felállt, és kétszer Alastair bordái közé rúgott olyan erővel, ahogy csak bírt. Majd otthagyta, és az asztalról felkapta a kését. A hirtelen mozdulatra, hogy összetört ujjait használta egy pillanatra megdermedt és felszisszent, de aztán az ösztöne legyőzte a testét. Tudta, hogy ez az egy esélyük van. Cas-nek ez az egy esélye van. Odarohant hozzá, és elkezdte a vastag kötelet vagdosni. Cas teljes erejéből húzta lefelé, és Dean-nek már majdnem sikerült teljesen átvágnia, amikor Cas üvölteni kezdett. A következő pillanatban érezte, hogy Alastair hátulról átfogja a nyakát, és egyetlen mozdulattal a másik irányba hajította. Dean még látta, hogy Cas-t visszakézből arcon üti, amitől a férfi elernyedt a kötélen. Dean próbált a földön mászva menekülni Alastair elől, aki, mint a felbőszült bika iramodott utána, de nem jutott messzire. Alastair lendületből gyomron rúgta, amitől Dean elterült a földön. Az első rúgást követte még vagy három, Dean már nem számolta, kétségbeesetten kapkodott levegő után. Alastair megragadta a pólójánál fogva, felrántotta, és ülő helyzetben a falnak passzírozta.

- Dean, Dean – sziszegte – hát te soha nem tanulsz semmiből? Úgy látom, csak gondok vannak veled. Annyira akartalak, hogy a rabszolgám légy, az ágymelegítőm, de már látom, hogy csak a probléma lenne veled. Azt hiszem változtatok a tervemen, és inkább Castiel-t viszem magammal. Ő nem ilyen nyakas, mint te.

Dean megpróbálta Alastair karját elütni, hogy kiszabaduljon a szorításából, de már nem volt elég ereje. Alastair ökle még egyszer az arcába csapott, és Dean feladta. Még a szeme sarkából látta, ahogy a férfi kezében megcsillan valami, mielőtt lesújt. Hirtelen égető fájdalmat érzett a gyomra tájékán, aztán elsötétült a világ.

xxx

Cas félig elveszítette az eszméletét, amikor Alastair megütötte. Homályosan látott, fájt mindene, és úgy érezte, mozdulni sem tud. Aztán pár másodperc elteltével kezdett kitisztulni a látása, és látta, ahogy Alastair a földön rugdossa Dean-t. Abban a pillanatban tudta, hogy az életük most az ő kezében van. Most nem adhatja fel, most cselekednie kell. Minden erejét összeszedte, és elkezdte húzni a kötelet. Dean már majdnem átvágta, nem kellett sok, hogy elszakadjon. Alastair most Dean-nel volt elfoglalva, nem is figyelt arra, hogy Cas elszakította a kötelet, és a földre zuhant.

Cas egy másodpercig összeroskadva ült a földön, és akkor meglátta, hogy Alastair felmarkolja Dean földön heverő kését, és lesújt vele. Üvöltve vetette magát a férfira, de már késő volt. Dean összecsuklott, és amikor Alastair elengedte, eszméletlenül dőlt oldalra. Alastair kezében véres volt a kés, és Dean pólója pillanatok alatt itatódott át.

Cas Alastair mögé ugrott, és a még összekötözött kezeivel áthurkolta a nyakát, és szorítani kezdte. Alastair-t váratlanul érte a támadás, próbált Cas felé szúrni, majd a falnak hátrálva többször is nekivágta Cas-t a hideg betonnak. Hiába. Cas egy másodpercre sem enyhített a szorításán, és egy idő után érezte, hogy Alastair kezd kifogyni az erőből. Már a földön feküdtek, Alastair hanyatt feküdt Cas testén, és rúgkapált. Cas tekintete vadul lángolt, nem nézett Dean felé, tudta, hogy attól elgyengülne. És azt most nem engedhette meg magának. Ennek az embernek most meg kell halnia, máskülönben soha nem élhetnek majd nyugodtan. Mert élni fognak, ebben biztos volt. Ő is és Dean is örökre együtt.

Alastair mozdulatlansága kizökkentette Cas-t a gondolataiból. Nem lazította meg a kötelet, de óvatosan Alastair arcába nézett. A férfi szemei fennakadtak és a nyelve szinte kilógott a szájából. Halott volt.

Cas elengedte a nyakát, és lelökte magáról az élettelen testet. Nem messze tőle ott hevert Dean kabátja, odamászott és kivette belőle a mobilját. Hallotta, amikor Alastair felhívta, és megmondta neki, hogy sms-ben küldi el, hová menjen. Cas reménykedett benne, hogy Dean nem törölte kis az üzenetet, mert fogalma sem volt róla, hogy hol van. Amikor megtalálta az sms-t, megkönnyebbült egy pillanatra, és hívta a mentőket. De még mindig nem nézett Dean-re.

Úgy érezte, hogy minél később néz rá, annál később, kell szembenéznie a valósággal. Végül ledobta a mobiltelefont, és odamászott Dean mozdulatlan testéhez. A falnak támaszkodott, és az ölébe húzta a jéghideg testet. Átkarolta, és az arcát Dean vállába temette. Dean feje az ő vállán nyugodott, alig lélegzett. Cas a könnyein keresztül nézte az elgyötört arcot, de nem látott mást, csak azt a gyönyörű férfit, akit alig fél évvel ezelőtt az utcán felvett a kocsijába. Cas megcsókolta Dean nyakát, és zokogni kezdett. Az erőszak, a térdtörés, és az égett seb a combján semmi volt ahhoz a fájdalomhoz képest, amit most érzett. Üvölteni szeretett volna, de már nem volt ereje hozzá. Ahogy ott ült a hideg kövön, karjában élete szerelmével, szinte érezte, ahogy Dean-ből elszáll az élet.

xxx

Dean 4 napja nem tért magához. Az orvosok azt mondták Cas-nek, hogy készüljön fel arra az eshetőségre, hogy esetleg soha nem ébred fel. De az orvosok nem tudnak semmit. Ők nem tudják, hogy Dean mennyire szereti őt, és mennyire vele akar lenni. Nem fogja magára hagyni. Vissza fog jönni hozzá.

Cas minden nap, reggeltől estig ott ült Dean ágya mellett. Eltört térde gipszben kinyújtva a tolószékben. Irónikus. Alig pár hónapja éppen ugyanígy festett a kép, csak fordítva. Csak éppen Cas nem volt kómában. Alastair kése éppen a gyomrán találta Dean-t, és a mentő nagyon sokára ért ki. Még ott helyben újra kellett éleszteni, miután alig egy-két perccel a mentők megérkezése előtt megállt a szíve. Aztán a mentőben még egyszer. És mégis itt van, és ver a szíve. Csak pihen.

Cas alig érzékelte a külvilágot. Hogy a nővérek és orvosok jönnek és mennek. Hogy Dean öccse, Sam is bejött, sőt még Bobby is naponta bejárt hozzá. Ő csak ült, és simogatta Dean kezét. Arról beszélt neki, hogy ha magához tér, elmennek Vermont-ba, és ha tényleg annyira gyönyörű és nyugalmas hely, mint ahogy mesélik, akár oda is költözhetnének.

Az orvosok azt javasolták Sam-nek, hogy kapcsolják le Dean-t a gépekről, hiszen nem sok esélyt látnak a gyógyulására. Sam-nek elég volt egyetlen pillantás Cas esdeklő arcára, és azonnal elutasította ezt a lehetőséget. Dean mindent megtett azért, hogy ő normális életet élhessen, és tartozik neki annyival, hogy most, amikor a bátyja találta meg végre a normális életet, most ne mondjon le róla. Szóval vártak.

Az ötödik napon Cas éppen arról mesélt Dean-nek, hogy mindenképpen szeretne majd macskát tartani, és tudja, hogy Dean úgyis vitázni fog vele, hogy neki kutya kell, szóval valószínűleg kutyás-macskás ház lesz az övék, de beleegyezik még egy teknősbe vagy görénybe is.

- Képzeld csak el, micsoda vircsaftot rendeznének a ház körül mindennap. Akár a gyerekek. Aztán este, amikor elcsendesülnek, leülnénk a nappaliba, a kandalló elé. Feltehetnéd a lábad a dohányzóasztalra is. Söröznénk, és néznénk a tv-t. Illetve te néznéd, én pedig olvasnék közben. Aztán szeretkeznénk minden este, a kandalló előtt, ahogyan a múltkor. Vagy bárhol a házban. Kint a kertben a csillagok alatt, vagy a zuhanyzóban, bárhol. És reggel együtt ennénk meg a reggelit, és együtt indulnánk munkába. Egész nap csak az járna a fejemben, hogy hol vagy és mit csinálsz, és vajon gondolsz-e rám, bár úgyis tudom, hogy igen. És ha a munkára koncentrálok is, akkor is ott motoszkálsz majd az agyam elrejtett zugában. Mindezt megtehetjük Dean. Örökké együtt. Csak annyi kell, hogy kinyisd a szemed. Kérlek, nyisd ki a szemed. Látnom kell, érted? Dean, én nem akarok nélküled élni. Nagyon nagy hiba volt, hogy akkor elengedtelek. Amíg veled nem találkoztam, nem is tudtam, mennyire üres az életem. Te adtál értelmet mindennek. Kérlek… ne menj el.

Cas szemét már égették a könnyek, de erős maradt. Nem omolhatott össze, hiszen neki kellett itt tartania Dean-t. Ujjai Dean begipszelt ujjainak hegyét érintették, és ő üres tekintettel bámult ki az ablakon. Egyszer csak fura érzés lett rajta úrrá. Mintha valami nem stimmelne. Valami változott. Aztán rájött. Dean keze megmozdult az övé alatt. Az egyik ujja nagyon gyengén, de határozottan tudatosan végigsimított Cas ujján.

Másnap Dean magához tért.

xxx

1 év múlva

- Chuck! Azonnal hagyd békén Michael-t! – hallatszott Cas kiabálása a házból. – Most nézd meg mit csináltál, te…. most hogy fogom előcsalogatni?

- Cas, a macskád egy bajkeverő, légy szíves ne a kutyán éld ki a frusztrációdat – nevetett Dean, ahogy a Bobby-tól ajándékba kapott Chevy Impalának támaszkodva várta, hogy Cas végre megtalálja a macskát, és kitegye a házból.

- Chuck folyton zaklatja – vitázott Cas, amikor végre megjelent az ajtóban, a karjában egy hatalmas fekete macskával.

- Mert Mike folyton kiprovokálja.

- Talán azért dühös, mert folyton Mike-nak hívod – incselkedett Cas, ahogy letette a macskát a teraszon lévő macskakosárba, és elindult Dean felé.

Dean már éppen beszállt volna a kocsiba, de Cas megfogta a csuklójánál fogva, és visszahúzta. Nekipréselte a kocsi ajtajának, és megcsókolta. Hosszan és szenvedélyesen.

- Cas, el fogok késni – szólalt meg Dean, amikor Cas megszakította a csókot.

- Nem fogsz, csak pár perc – suttogta rekedt hangon Cas.

Dean érezte Cas kemény farkát, ahogy gyengéden az övéhez dörzsöli. Tényleg sietnie kellett volna, de már az ő szerszáma is bizseregni kezdett.

- Oké. Nem bánom. Garázs?

- Nem, itt akarlak megdugni.

- Itt? Cas, itt bárki megláthat!

- Annál izgalmasabb. De amúgy is elment már mindenki a szomszédságból. És ez a jó a vidéki életben, hogy nincs tömeg.

Cas lenyúlt, és gyengéden masszírozni kezdte Dean félkemény farkát. Nem kellett sok hozzá, hogy Dean elveszítse a fejét. Beletúrt Cas hajába a tarkójánál, magához húzta, és erősen megcsókolta. Kezével rögtön nekiesett Cas övének, pillanatok alatt megszabadította a nadrágjától, míg Cas ugyanezt tette. Majd megragadta Dean a vállánál fogva, és egy mozdulattal megfordította, és ledöntötte a kocsi motorháztetejére. Dean hangosan nyögött, ahogy a levegő kiszalad a tüdejéből, és Cas egy másodpercet sem vesztegetve beléhatolt. Dean kezeit a kocsira szorította, és a farkát keményen lökte belé. Dean szétterpesztett lábakkal állt, és minden egyes lökésnél hangosan nyögött. Pár perc után Cas előrenyúlt, megfogta Dean farkát, és ugyanazzal a tempóval, amivel dugta, elkezdte kiverni. Dean a homlokát az Impala hűs karosszériájának nyomta, és elélvezett. Cas még kettőt lökött rajta, és zihálva omlott Dean hátára.

Dean érezte Cas testének súlyát, és hirtelen meleg karok fonták át a mellkasát, és szorították gyengéden.

- Köszönöm Dean – suttogta Cas a fülébe, és forró csókot nyomott a nyakára.

- Mégis mit?

- Hogy velem maradtál.

Dean nagyot nyelt, és küszködött a könnyeivel.

- Tudod, hogy sosem hagylak el. Szeretlek. És az, hogy tudtam, hogy te is szeretsz, mindennél több erőt adott. Te hoztál vissza Cas. Csak miattad vagyok most itt.

- Tudom – Cas elengedte Dean-t, és felegyenesedett, magával húzva szerelmét.

Még néhány percen át gyengéd csókokat váltottak, aztán beültek a kocsiba, és elhajtottak. A városban Dean kitette Cas-t az üzleténél, majd tovább hajtott.

Éppen tavaszodott, és a környék gyönyörű volt tavasszal. Ragyogott a nap, a fák kezdtek rügyeket bontani. Az emberek vidáman siettek a dolgukra, de mindig egymásra mosolyogtak, köszöntek, még pár szót is váltottak egymással. A gyerekek nevetgélve mentek iskolába, és Dean úgy érezte, mintha egy nyálas filmbe csöppent volna, ahol mindenki boldog és minden tökéletes. Szélesen elmosolyodott, ahogy leállította a motort a műhely előtt.

Boldog volt, és az élete tökéletes.

THE END