Actions

Work Header

Érzelmek

Chapter Text

Jim a bár felé mutatott.- Menj csak be nyugodtan, és foglalj egy bokszot. Nemsokára itt leszek.

Spock hezitált.-Talán el kellene, hogy kísérjelek téged.

Jim megrázta a fejét. -És hallgassam, ahogy nyafogsz, miközben vásárolok? Nem, köszönöm.

-A vulkániak nem nyafognak, Kapitány.-mondta Spock ellenkezve.

Vigyorogva, Jim újra rámutatott.-Gyerünk, szerezz egy bokszot. Rendelj egy italt. Néhány perc múlva itt leszek.

Spock elfojtott egy sóhajtást. Meg tudta mondani, hogy ez nem egy olyan vita, amit meg tudott volna nyerni, főleg, hogy nem tudta volna megmagyarázni a barátjának, hogy miért érezte kényelmetlennek, hogy nélküle menjen be a bárba. Vonakodva elfordult, és elindult az ivászati létesítmény felé.

 

Jim nézte a barátját, ahogy annak arca felvette az olvashatatlan vulkáni maszkot, és egy pillanatnyi bizonytalanságot érzett, aggódva, hogy miért kellett Spocknak felvennie miatta, micsoda felhajtás.

Egy pillanatra elengedve felnézett, majd le a sétálóutcára, próbálva egy elfogatható ruhaüzletet találni. Szokatlanul ügyetlenül, Jimnek sikerült leönteni a ruháját egy bögre kávéval, ahogy a délutáni találkozó a végéhez közeledett.

Visszamehetett volna a hajóra egy tiszta ingért, de úgy tűnt, mintha ő és Spock nem  pihent volna éjszaka hetek óta, és nem akart balszerencsésen belesétálni kikerülhetetlenül a hajó ügyeibe. Egy jelzés az utca végén elkapta a szemét, és arra indult fürge sétálással.

 

Spock a tőle telhető legjobban próbálta figyelmen kívül hagyni a ráirányuló pillantásokat, ahogy belépett. Annak ellenére, hogy tudta, ez egy illogikus reakció, Spock úgy találta, hogy a figyelem, amit begyűjtött a helyszínen, elég zavaró. Rosszul felszerelt volt ahhoz, hogy bánni tudjon a szexuális energiákkal és az érzelmekkel, amik átitatták az ilyenfajta környezetet. Spock kettő tapasztalata a szexuális érintkezésről egy másik lénnyel az akarata ellenére történt. Mindkét epizód inkább olyan volt, mint valami szegényesen emlékezett álom, és kevés bizalommal hagyta ott a saját szexualitását illetően. És az egész összeomlás az első Pon Farr miatt igazán nem segített neki ebben.

 

Összességében, a szex egy olyan dolog volt, amiről inkább nem gondolkozott. De most, ebben a környezetben, egymagában, ezt nehéz volt nem tenni. Kezdett rájönni, néhány elmondhatatlan okból, hogy a vulkániak egy szexuális kihívást nyújtottak sok választónak bizonyos körökből. Amikor egymaga volt, rendszeresen megközelítették. És vagy nem tudták, vagy nem érdekelte őket, hogy ő egy érintőtelepata, ahogy az udvarlási szokásaik részeként gyakran megérintették. Ő felvértezte magát, vagy legalábbis megpróbálta, de Spock felfedezte legnagyobb megdöbbenésére, hogy a szexuális energia egy hatalmas erő.

Az gyakran letörte a páncéljait, otthagyva őt túl nyitottan a kísérő érzelmeknek. A legtöbbször ezek az érzelmek negatívak voltak: szűkölködő, kétségbeesett, és magányos, és ők  megkavarták a saját érzéseit a magányról, zavarva őt.

 

Jim egy üdvözlő ütést nyújtott, ahogy rájött, nem egyszerű a vulkáni nélkül lenni. A férfi kivételesen megközelíthető volt, amikor Jimmel volt.  Még mindig látta a pillantásaikat, de valami a kapitánya arcán vagy pozícióján távol tartotta őket. A kapitánya több figyelmet takarított be a sajátjából, és Spock elég készséges volt a háttérbe szorulni.

Időközben Spock észrevette azt, hogy valami a saját arcán úgy tűnt, elkedvtelenít sok udvarlót, akik Jim figyelméért versengtek. Ez először zavarta őt, arra késztette, hogy elcsodálkozzon, vajon ez egyfajta érzelmi kifejezés-e, de alapos mérlegelés után eldöntötte, hogy mikor ő és a kapitány elmentek a szárazföldre, mint most is, ez szándékosan együtt töltött idő, és ez csak logikus megakadályozása a lehetséges megszakításoknak.

 

Átkelve a parketten, Spock próbálta minél jobban elkerülni, hogy bárkit is megérintsen, hálásan, hogy még csak most kezdett túlságosan tömött lenni. Kiszúrt egy bokszot hátul, ami kellően árnyékolt volt, és nem volt az útban. Mozdult, hogy megszerezze a teret, hálásan becsúszva bokszba, szemben az ajtóval, így majd láthatja, amikor Jim megérkezik.

 

*****

 

A nagy ember dühösen nézett a kisebb útitársára. -Xan, üresnek érzem magam. Táplálkoznom kell.

-Tudom, Vox, én is érzem. -Xan  végigmérte a testvérét. A jelek amik végigkacskaringóztak lefelé a kezén, és keresztül a kézfejein, elvesztették az élességüket. A sajátjai hasonlóan végzetesen szenvedtek.

- Szerezz nekem valakit, aki kitart egy ideig ez alkalommal. Az utolsó túl gyorsan halt meg. 

Xan nézte a vulkánit, ahogy a bár hátuljába sétált. -Hát nem vigyázok rád mindig?- kérdezte Voxtól, nézve, ahogy a vulkáni becsúszott a hátul lévő bokszba.

A hang  türelmetlen volt. -Szükségem van valakire hamar.

-Azt hiszem, éppen találtam valakit. Valakit, aki erős és szép.- helyezte rá a kezét Vox karjára.- Maradj itt. Hagyd, hogy elrendezzem a dolgokat. 

Vox bólintott, és a hátát nekinyomta a falnak. -Siess.

Xan átnézett a termen, célul kitűzve a hátsó bokszot.

 

*****

 

Jim flörtölt. Nem mintha tervezett volna bármit is tenni érte, nem, amikor Spockkal volt, de sosem árt egy kis gyakorlás. A lány nagyon kedves és segítőkész volt, és Jim enyhén meglepődött, amikor rájött, hogy nem érdekli, hogy többet is tegyen, mint flörtöljön. Amit igazán akart, az volt, hogy visszatérjen Spockhoz, és élvezzen némi időt kettesben a vulkáni barátjával. Az utóbbi időben úgy tűnt, mintha a hajó ügyei betolakodtak mindig, amikor ő és Spock sakkoztak, vagy csak csendben együtt ebédeltek.

 

Elkezdte élvezni ezt a barátságot jobban, mint azt valaha képzelte volna, hogy lehetséges. Megszerezni Spock beleegyezését, hogy elkíséri őt a kimenőn, még ha csak egy estére is, úgy érződött, mint egy jelentős győzelem.

Jim úgy vette, mint egy elismerést, vagy legalábbis egy indokot, hogy ő többet jelent Spocknak, mint a legutóbbi matematikai vagy fizikai talány, amit megoldott a lenyűgöző elméjével. Jim tudta, hogy Spock mindig őt helyezte előtérbe, ha kimenőre ment, de mindig, most és akkor, lévén ember, nyilvános figyelmet akart. Az idő elmúlt a szeretett élményeitől, ami talán feltűnik egy kis gesztusnak Spock felé, de ez elég volt Jimnek.

Még mindig nem választott egy hordható inget. Nem volt benne biztos, hogy miért, de úgy tűnt, nagyon fontos, hogy tökéletes ruhát találjon. Rámosolyogva az eladónőre, a segítségéért folyamodott a megfelelő ruházat kiválasztásáért az estére.

 

*****

 

Xan besiklott a bokszba a vulkánin keresztül. -Nem látni túl sok vulkánit errefelé.

Spock találkozott a férfi egykedvű pillantásával. -Valószínűsítem, hogy ez igaz. - észrevette a jeleket az idegen karjain és kezein. Egyik szemöldöke felemelkedett.

Xan  ezt bátorításnak vette. -Valami különlegeset keresel?

-Nem.-mondta Spock.-Én csupán annyit szeretnék, hogy egyedül hagyjanak.

Xan egy győztes mosolyt ragasztott az arcára.- Az emberek nem azért jönnek ilyen helyekre, hogy egyedül maradjanak. Gondolom, csak játszod a nehezen kaphatót.

-Biztosíthatom, hogy nem teszem.- egy kis robot drón jelent meg Spock választott italával a tálcáján. Spock kinyúlt érte, kíváncsian vizslatva a gépet. Ezután felnézett a férfire, aki még mindig mellette ült. A jelek megint magukra vonzották a szemeit. 

-Én nem vagyok tájékozott a fajtádról.

Xan bólintott. A legtöbb ember nem volt. A fajtája hajlamos volt rejtőzködni, amíg csak néhányan maradtak.Volt benne egy kis félelem, hogy ez a vulkáni már halott róluk. -Én thalamani vagyok.

-Melyik bolygóról származik?

Xan nem akart többet felfedni.-Látod, igazam volt. Szeretnél némi társaságot.

Spockban tudatosult, hogy ő talán, ellentétes üzenetet adott. Kiválasztotta a végeredményben legjobban kívánt és visszakozott.-Elnézést a tolakodásért.

-Semmi baj. Gyerünk, szeretnélek bemutatni téged a testvéremnek. Tőle megkérdezhetsz bármit, amit szeretnél.-kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a vulkáni kezét.

Spock hátrahúzta a kezét, mielőtt az érintés megvalósulhatott volna, megerősítve a pajzsait. -Nem szeretnék találkozni a testvérével. Én csak egyedül szeretnék maradni.- Spock ránézett az ajtóra, rájőve, hogy ugyanúgy szeretné, ha a kapitánya végre megjelenne.

 

Egy még ragadozóbb mosoly keresztezte Xan arcát. -Jól érezhetjük magunkat.

Spock szemöldöke felemelkedett.- Ennek a lehetőségét, igencsak alacsonynak találom. És, nem kívánom...-a vulkáni szinte kipréselte a szavakat-  ...jól érezni magamat.

Xant igazából nem érdekelte, hogy ez a bizonyos vulkáni akart-e szórakozni, vagy nem. Valójában, miután Vox rárakta a kezét, Xan garantálni tudta, hogy az nem lett volna szórakoztató. Végigmérte a vulkánit, élvezve azt, amit látott. Talán megbeszélhetné Voxszal, hogy hagyja őt elsőnek, amíg még jól néz ki.Egy olyan mozdulatot használva, amit az évek során tökéletesített, megkísérelt felállni, mintha el akarná hagyni, és meglökte Spock poharát, kiöntve annak tartalmát. -Hé, sajnálom.

Spock a szalvétáját használva itatta fel a folyadékot, ami azzal fenyegetett, hogy rácsöpög. -Ne aggódjon miatta. Egyszerűen rendelek majd egy másikat.

-Majd én megteszem. Ez a legkevesebb, amit tehetek.

-Ez nem szükséges.-mondta Spock határozottan.

-Már hogy ne lenne az.-mondta Xan kérlelhetetlenül.- Én öntöttem ki. Mindjárt itt leszek vele.

 

Spock kiengedett egy kis sóhajt, és megkísérelte feltörölni a folyadék maradékát. Vetett egy újabb gyors pillantást az ajtó felé, csodálkozva, hogy mi tart ennyi ideig a barátjának.

Xan megérdeklődte a csapostól, hogy mit ivott Spock, és újrarendelte. A hátával a vulkáni felé, lopva körülnézett, azután előkapott egy kis fiolát a belső zsebéből, és beleürítette a tartalmát az italba, lágyan megrázva azt, hogy összekeverje a két folyadékot. Megfordult, és visszasétált a bokszhoz, és Spock kezébe adta az italt. -Sajnálom, ami történt.

-Nincs szükség bocsánatkérésre. Egy baleset volt.

- Ó, igen, egy baleset.-Xan bólintott. -Talán visszajövök később. Megnézni, hátha meggondoltad magad.

-Nem fogom.

Xan újra bólintott, a belső hangja sikongatott. -Sose tudhatod. Talán...

Spock valahogy megakadva érezte magát,  nem tudva hogyan társalogjon valakivel, aki annyira illogikusan elutasítja, hogy elhiggyen bármit, amit mond. Nem mondott semmit, és visszatért az asztal tisztogatásához a szalvétával, amit a drón szolgáltatott neki. Végül, némi megkönnyebbüléssel hallotta, ahogy a férfi megfordult és elsétált. Spock befejezte a kiöntött ital feltörlését, és ezután még távolabb ült a bokszban, kortyolva az italából. 

 

Xan átsétált a báron, vissza a testvéréhez. Vox egy nyugtalan pillantást vetett rá. -Szereztél valakit nekem?

-Csak most adtam neki némi flunyt. Adj neki körülbelül tizenöt percet.

-Ki az, Xan? Ki az?-Xan szinte hallotta a sóvárgást és a kétségbeesett szükséget a testvére hangjában. A jelek a karján még észrevehetetlenebbek lettek. 

Rámutatott a hátsó bokszra.-Ott. A vulkáni.

Vox szemei szélesre tágultak.- Egy vulkáni? Még sosem próbáltam vulkánival ezelőtt.

Xan elvigyorodott.- Én sem.- Ránézett az árnyékban ülő férfire.-De ez ma este meg fog változni.

 

*****

 

Az új ingét felvéve, elrendezte, hogy az egyenruháját felszállítsák a hajóra, majd visszatért az utcára, elindulva a bár felé.

Az úton találkozott egy utcai művésszel, aki képes volt kicsavarni a testét egy hihetetlen szögbe. Egyszerre lenyűgözötten és felháborodottan, Kirk megállt és nézte.

 

*****

 

Spock pohara döngve csapódott le az asztalról, és a férfi meglepődéssel vette észre, hogy elbecsülte, hogy hol van a felület, és ténylegesen pár centivel az asztal felett engedte el a poharát. A szemöldökei felemelkedtek, ahogy a poharat nézte, mintha az fel tudná fedni néhány új titkát az univerzumnak. Lassan tudatára ébredt annak a ténynek, hogy a teste nem működött annak általános hatásfokának csúcsán. Nehézségei támadtak a tárgyakra való ráfókuszálásban, és nyilvánvalóan érzékelési felfogóképessége is csődöt mondott.

 

Azután felfigyelt arra, hogy természetellenesen nyugodtnak érzi magát, ami, paradoxon módon, idegessé tette. Azonnal elkezdett futtatni néhány belső vizsgálatot a pszichológiai folyamatain. Spock kétségbeesett, hogy a képessége a gondolkodásra szintén sérült. A gondolatai nehézkesnek érződtek, és ez megkívánt jelentős koncentrációt, hogy fenntartsa a fókuszát.

 

Ez még jobban megrémítette, valami komolyan rossz volt. Küzdött keresztül a ködön és a testére összpontosított. Az első rendellenesség, aminek a tudatára ébredt, az a hormonális kiegyensúlyozatlanság volt. Az új összeállítás ingerelte az emlékezetét, és az erejét megfeszítette, hogy tovább rajzolja. Spock becsukta a szemeit, remélve, hogy a vizuális zavarás hiánya talán segít neki.

 

Ezzel szemben talált egy teljesen új rohamot az aggasztó érzésekből. Szinte érezni tudta az anyagát a boksz ülésének a keze alatt. Bársonyos tapintású volt, és elálmélkodott annak puhaságán és bolyhosságán. A levegő odasodródott a plafonon lévő szellőzőkészülékből áramolva, mint kis örvénykék, keresztül az arcának és kezének bőrén; oda is fordította a fejét, hogy jobban átjárja az élmény. A zene átfújt a levegőn, látszólag átdöfve a pajzsait, megérintve az érzéseit.

 

Spock hirtelen kipattintotta a szemeit. Eltökélte, hogy visszaszerzi a kontrollját, így vett egy mély lélegzetet és megkísérelt lecsúszni egy lágy meditatív állapotba. Mialatt csupán mérsékelten volt sikeres a célja elérésében, képes volt visszaemlékezni az utolsó esetre, mikor a hormonjai ilyen mértékben elváltoztak, és a rettegés   érzete csúszott végig a gerincén.  Nem lehet itt az ideje megint, még mindig évek vannak addig. Spock visszagondolt arra is, hogy semmi kellemes nem volt a legutóbbi Pon Farrjában, jóllehet most, gondjának dacára, volt némi vonzerő ebben az érzéki élményben.

 

De majdnem mintha a gondolatai lettek volna a kiváltó események, a benyomások kezdtek kelletlenül mocorogni. A felszabadult adrenalin-roham végigözönlött a szervezetén, és az erodálódó kontrollja mögött érezni tudta a saját  kevésbé barátságos érzéseit. Elengedhetetlen volt, hogy visszatérjen a hajóra mielőtt bármiféle sérelmet okozhatna.

 

Volt még valami más, ami miatt Spock tudta, hogy nyugtalannak kellene lennie, és fokozatosan növekedett a frusztrációja a saját képtelenségén, hogy rendezze a gondolatait. Aztán elérkezett hozzá, és a pánik végigszáguldott rajta, ahogy visszaemlékezett a saját kapcsolat nélküli státuszára. Spock gondolta, hogy itt lenne már az ideje találni egy társat, valakit, aki csillapítja a tüzet, mikor az túlterheli őt újra. Ha ez tényleg a Pon Farr volt, akkor már késő, és a halálán van.

 

A vulkáni légzése egyre gyorsult, szinte lehetetlennek találva, hogy lépést tartson a benyomásokkal, amik végigszáguldottak a testén. Spock végigtapogatta a derékszíját a kommunikátoráért. Az ujjai remegtek, és gyakorlatlannak látszottak, így egy örökkévalóságnak tűnt, míg végre képes volt kiakasztani és felnyitni. Spock remélte, hogy lehetséges számára a transzportálás egyenesen a lakrészébe. Lealacsonyító volt, hogy valaki láthatta őt ilyen állapotban, ennyire kontrollvesztetten. Tartva a kommunikátort, hezitált mielőtt beszélt, biztosan abban, hogy az állapota nyilvánvaló lesz már csupán a hangjának tónusából.

 

Ahogy habozott, valaki kitépte az ujjai közül. - Erre nincs szükséged.

 

Spock felemelte a szemeit, hogy észrevegye, a férfi visszatért. Nem értette miért vették el a kommunikátorát. Küszködve, hogy beszéljen, Spock nehézkesen mondta:-  Nekem azt kell kérnek, hogy...- Spock megáltt, újrapróbálkozva,- Nekem vissza kell azt kapnom.

 

Xan megrázta a fejét. -Azt nem hiszem.

 

Zavarodottan, a vulkáni rápillantott újra a férfira.- Én nem.... Én még mindig nem igénylem a társaságát.

 

- Á, én viszont igénylem a tiédet.- Spock kinyúlt a kommunikátorért, de a férfi belecsúsztatta a zsebébe, és bemászott a bokszba a vulkáni mellé. - Hé, lazulj el. Úgysincs hely, ahova mehetnél.

 

- Téved. Mennem kell.- Spock megrázta a fejét, megpróbálva kitisztítani. Vissza kellett menjen a hajóra. Keresgélte az övén a kommunikátorát, de felfedezte, hogy nincs ott. A homloka ráncokba szaladt, ahogy megpróbálta meghatározni, hogy hol lehet. Homályos emléke volt arról, hogy a kezében fogja. Spock az asztalra nézett, de csak a poharát találta ott.

 

Xan elvigyorodott.- Tetszett az italod? Különlegesre csináltam, csak neked.

 

Spock rábámult a pohárra, majd Xanra, megpróbálva értelmet csiholni abba, amit most hallott.- Mit..Mit tettél?- Lassan kinyúlt a pohárért, és óvatosan felvette, az orrához emelte azon célból, hogy gyanakvóan megszagolja a maradékot. Semmi szokatlant nem észlelt. Nem, gondolta Spock, az érzékeimre jelenleg nem támaszkodhatok. - Te...Mit adtál be nekem?

 

- Nem számít. Ami számít, az az, hogy megyünk és jól érezzük magunkat.- Xan kinyúlt és megérintette Spock kezét.- Gyerünk.

 

Spock kiengedett egy nyögést, ahogy megérezte a thalamani gondolatait és érzéseit. Olyan volt, mintha egy tisztátalan jelenlét a testébe lépett volna. Szinte látta, mit tett ő és a testvére az emberekkel a múltban. A férfi szüksége a bántalmazásra, a kielégülés, amit mások fájdalmában és megalázásában talált, elsodorta a megzavarodott, bedrogozott vulkánit. Újra nyögött, és távolabb mozdult, a boksz hátuljába. Hirtelen azt vette észre, hogy kienged egy mentális kiáltást Kirknek.

 

Xan élvezte az emberek bántását, és szakértő volt benne. Meg tudta mondani, hogy csupán az érintése megsebezte a vulkánit. Kinyúlt a vulkáni másik kezéért, és mindkettőt szorosan tartotta, határozottan táplálkozva a férfi fájdalmából. A szemei elkezdtek felcsillanni. Amikor érezte, hogy a vulkáni elkezdte kihúzni őket, érezve hogy mennyire erős maradt még így is, a drog hatása mellett, Xan elégedetten elvigyorodott. Vox  meg fogja kapni, amire szüksége van, ezzel az egyeddel. Mintegy végszóként, Vox becsúszott a bokszba Spock túloldalára.

 

Spock még csak nem is vette észre őt, túl elfoglalt volt azzal, hogy megszálltnak érezze magát. Az érzelmi válasza a képekre a férfi elméjében, félelem, düh, undor, szégyen, mind keresztülszáguldott rajta, gyorsabban, minthogy megbirkózhasson vele. A menekülés volt a legfontosabb. Meglökte Xant, és sikeresen eltávolította a férfit a bokszból. Spock kétségbeesetten lendült előre az ülésből, átkozva a bedrogozott testét, és annak lelassult reakcióidejét. De mielőtt félútig elért volna, Vox átnyúlt az asztalon és elzárta a kijáratot. Ahogy Vox megérintette őt, Spock hátrahőkölt, ez a férfi még a másiknál is rosszabb mentális kisugárzást tudhatott magáénak A vulkáni öklözöttnek érezte magát, a férfi szenvedélyes vágyától az erőszak felé, az elmondhatatlan kapacitása miatt a kegyetlenségre. Érezni tudta amit ez a férfi szándékozott vele tenni, a módot, ahogy használni akarta.

 

Spock nézte ahogy a nagyobb férfi jelei elkezdtek fényleni, a mintájuk élesedett és émelyítő borzadással észlelte, hogy a  férfi valahogy belőle táplálkozik. Azután az első férfi leült mellé megint, és megfogta a karját. A vulkáni szinte érezte, ahogy a kontrollja darabokra törik. Spock megrémült, hogyha ezek a férfiak belekényszerítik a párosodásba ebben az elmeállapotban, ami egy veleszületett imperatívusz, hogy mentálisan kapcsolódjon a párosodás ideje alatt, talán kinyújtatja őt az elméjükért még jobban, és ettől a gondolattól le kellett nyelnie az epét, erőfeszítést téve, hogy ne hányja el magát. Újra, az elméjében, kiáltott Jimért.

 

****

Jim egy pillanatnyi összezavarodást érzett, ahogy az utcai művészt nézte, és ez egy erős szükséggé nőtte ki magát, hogy menjen Spockhoz. Megkönnyítve az útját kifelé a tömegből a bár felé fordult. Eddig nem is vette észre, hogy mennyire messze kóborolt. Amikor már képes volt kivenni a bár cégerét néhány száz méterről, megint érezte azt a zavarodottságot és a félelem borzongása szikrázott végig a gerincén. Elkezdett gyorsabban sétálni, kikerülve a mellette sétáló gyalogosokat, sürgető szükségét érezve, hogy megbizonyosodjon barátja biztonságáról. Jimnek ötlete sem volt miért érez így, de nem állt szándékában figyelmen kívül hagyni ezt. Minél közelebb jutott, annál inkább erősödött benne ez az érzés. Jim elkezdett futni.

****

Amikor bevágódott a bár ajtaján, a szemei a belteret fürkészték. Megtalálta Spockot a sarokban, de a csoportkép, ami a szemei elé tárult annyira valószerűtlen volt, hogy Jim megállt egy pillanatra, megpróbálva némi értelmet csiholni abból, amit látott.

Spock két férfival volt, és azok mindketten megérintették őt. Az egyik a karját tartotta, a másik meg áthajolt az asztalon, és a kezét Spock mellkasán nyugtatta. Jim még egyszer odapillantott, ezúttal a barátja arcára fókuszálva. Spock félt és fájdalmai voltak, így minden védelmező és birtokló ösztön Jim testében elszabadult. Gyorsan mozogva odament a sarokbokszhoz, és megragadta a kisebb férfit.- Mi a fenét csinálsz? Szálj le róla!- Rápillantott a barátjára, magyarázatra várva.- Mi folyik itt?

Spock kiengedett egy megkönnyebbült zihálást, mind a kapitánya érkezése miatt, mind az őt elsodró telepatikus impressziók csökkenése miatt. De aztán Xan máshol kapta el Spock kezét, ellökve Jimet. Spock kiengedett egy kis nyögést, ahogy az éhes szükség újra megduplázódott. Megpróbált beszélni:- Nem vagyok képes... Nekem szükségem van..- Spock megrázta a fejét, frusztráltan amiatt, hogy képtelen az összefüggő beszédre.

-Ez nem tartozik rád.- Mondta Xan Jimnek erőszakosan.- A barátunk csak beteg. Éppen távozni készültünk.

Jim kinyúlt megint a férfiért, megragadta a nyakánál az ingét és megrázta. - Nem fog sehova menni. És én mondom,- vicsorgott-, hogy szedjétek le róla a mancsotokat.

Vox vonakodva elszakította a tekintetét Spockról, nem akarva megzavarni a táplálkozását. Látta amint Xant eltávolította a bokszból egy dühös férfi. A homloka ráncokba szaladt.- Xan, még mindig az enyém lehet, ugye? Azt mondtad, hogy ő az én vulkánim. Azt mondtad az enyém lehet.- Lassan beszélt, a hangja majdnem mámorosnak tűnt.

Indulat száguldott keresztül Jimen és befejezte a cselekvését, mellyel a férfit a földre hajította. Bemászott a bokszba, megpróbálva eltolni a nagyobb férfi kezét Spock mellkasáról.- Ő nem a te vulkánid. Nem tudom mit képzelsz, hogy mit csinálsz, de elfelejtheted.

Xan a földről beszélt, és nem hajlott arra, hogy lemondjon erről a díjról.- Meg tudjuk ezt úgy is oldani, hogy magának is megérje. Mennyit akar?

Jim dühe ugrásszerűen emelkedett az őrjöngés felé a gondolaton, hogy ezek a férfiak megpróbálják megvásárolni őt. Ellökte Vox kezét, és ellenségesen méregette őt, Spockot védelmezőn átfogva.- Ő semmi pénzért nem a tiétek. Ő az enyém. Úgyhogy hagyjátok a pokolba is békén!- Majd Jim körülfogta az ujjaival Spock felkarját.

Spocknak nehézséget okozott követni az összes interakciót. De hallotta Jimet, amint igényt tart rá, és érezte az érintését. Jim összes érzelme, a düh, zavarodottság és félelem, átszáguldott Spockon ugyanúgy. De ezek attól a férfitól jöttek, akit a vulkáni ismert, és eltöltődött az esszenciájával. És végigragyogtak rajta az ember erős érzelmei , ami kétségtelenül abban a hitben hagyta, hogy Spock ehhez a férfihez tartozik.

Spock ösztönösen viszonozta az igényt, az elfogadható forrás különösen örvendetes volt. A szükség, hogy megérintse az elméjét elöntötte a gondolatait, és a keze felemelkedett hogy megkeresse az érintkezési pontokat Jim arcán.

Jim nem figyelt oda.

Túl elfoglalt volt azzal, hogy nézze a két férfit, akik, úgy tűnt, hogy nem szándékoztak távozni. Xan lassan felkászálódott a földről. Ránézett Voxra.- Öld meg. Aztán fogjuk a vulkánit és megyünk.

Vox átlendült az asztalon, megragadva Jimet a torkánál. Jim megpróbált kiszabadulni a támadója karmaiból, de a férfi úgy érződött, mintha vasból készült volna. Vox oldalvást haladt a székéből, majd felkapta és kirángatta Jimet a bokszból.

Jim szinte érezni tudta a férfit, ahogy változtat a szorításán, és a gyomorszájában tudta, hogyha megfelelően megszorítja a nyaka eltörik. És ha az megtörténik, Spock is halott lesz. Keményebben küzdött.

Spock már mozgott is. Az önkívülete az elutasított megközelítés miatt a társa felé ösztönzést adott az izmainak a mozgáshoz. Egy morgást hallatszott.

Jim teljesen biztos volt abban, hogy Spock volt az, aki morgott, de még mindig, minden szőr a testén égnek állt, válaszképpen annak, ahogy a teste érezte a veszélyt. Egy pillanatnyi intenzív hálát érzett, hogy az a bizonyos hang nem felé irányult. Spock újra morgott és beszélt, a hangja korbácsként csapott a levegőben.- Hogy meritek megérinteni azt, ami az enyém?

Vox figyelmen kívül hagyta őt. A barátja azt mondta neki, hogy ölje meg ezt az embert, tehát ez az amit csinál. Aztán visszatérhet a táplálkozáshoz. A vulkáni leírhatatlanul ízletes volt, és minden, amit tett eddig, az volt, hogy megérintette a mellkasát. Megszorította a fogását Jimen.

A hatás Spock első csapásából végigvisszhangzott Jimen testén. Csupán a vulkáni támogatása tartotta meg az eleséstől. Érezte Spock izmainak hullámzását, ahogy újra megütötte a férfit. A második csapás átlökte a nagyobb férfit a termen keresztül. Jim hallott egy rosszindulatú beszólást, ahogy a csapás kapcsolódott, de figyelmen kívül hagyta, hogy felnézzen Spockra.

Majdnem elvesztette a képességét a légzésre. Spock ott állt az ő teljes vulkáni dicsőségében, ami egyszerre volt rémisztő és bámulatot keltő látvány. Emlékek árasztották el az elméjét: Spock, ahogy elintézetlenül hagyja a harcukat a forró homokon, szemei ragyognak, arca elpirult dühében, mellkasa emelkedik. Látva, hogy a kisebb férfi elkezdett felemelkedni, Jim visszajött a transzból, és kinyúlt a kommunikátoráért. Felpattintva gyorsan beszélni kezdett, megfogva Spockot.- Itt Kirk. Kettő személy felsugárzásra. Most!- Érezte, ahogy a vulkáni elkezdett megroggyanni, így szorosan tartotta, ahogy eltűntek.

Xan kiengedett egy döbbent kiáltást, ahogy a másik kettő férfi dematerializálódott. Átkozódva a testvéréhez fordult, aki néhány lábnyira tőle a földön feküdt. Senki sem fordított rájuk figyelmet a bárban. Senki sem fordított figyelmet semminek ebben a bárban, kivéve a saját ügyeiket. Ez volt az egyik oka, amiért Xan és Vox gyakran látogattak ide.

Vox oldalához ment, és látta a fájdalmat a szemeiben. Egy vékony csíkban vér szivárgott a szájából egy kis tócsát formázva a padlón. A légzése gyors és akadozó volt, a szemei sajnálattal teltek meg, ahogy a testvérére nézett. Vox megpróbált beszélni, de csak egy nyögésre futotta.

A testvére haldoklott. A szomorúsága ellenére ráfektette a kezét Vox mellkasára, képtelenül arra, hogy megtagadja magától a félelem és fájdalom megízlelésének érzését, főleg, hogy megtagadták tőle a lakomát a vulkániból. Xan látott egy kis csillogást Vox szemeiben, ahogy mohón ette Xan dühét és frusztrációját, az utolsó táplálkozását, mielőtt az életerő eltávozott belőle.

Xan Vox mellkasán tartotta a kezét egészen addig, amíg az utolsó érzés is elhomályosult. Aztán felállt és kisétált a bárból. Valaki majd eltakarítja a testet, mindig elszokták. Xan nem tudta elképzelni hogyan fog egy Voxhoz hasonló társat találni. Újra átkozódott, ahogy a szállása felé tartott. Eldöntve, hogy megáll egy üvegnyi Finiskiai whiskyért, benyúlt a zsebébe némi pénzért, és meglepődött mikor az ujjai valami keménnyel érintkeztek.

Kihúzta a kommunikátort. Xan megállt és elgondolkozott. Végigfutatta az ujjait annak kontúrján, szinte érezve a vulkáni gyötrődését. A vágy, hogy újra megízlelje végighullámzott a testén, a bosszú iránti sóvárgással kísérve. Szorítva a fogásán a fém körül, eldöntötte, hogy a pénzét jobb lesz, ha arra költi, hogy felbéreljen valakit, hogy vizsgálja meg a készüléket és találja ki, hogy hova ment a vulkáni. Ennyivel tartozott Voxnak. Meg fogja találni a vulkánit és elintézi, hogy annak halála lassú legyen.

****

Ahogy az Enterprise megkeményedett Jim talpa alatt, szorított a fogásán, amivel Spockot tartotta meg az eleséstől. A vulkáni megtévesztően nehéz teste miatti megerőltetéstől minden, amire Jim képes volt, hogy megpróbálja elegánsan leemelni mindkettejüket, hogy így ne landoljanak egy illetlen kupacként a transzporterpadon.

A transportertechnikus kiengedett egy zihálást.- Kapitány, jól van?

Kirk felnézett.- Igen, én jól vagyok, de Mr.Spock nincs. Kapcsolja Dr.McCoy azonnal.

-Igenis, uram.

Kirk a barátjához fordult.- Spock, Spock.- suttogta.- Mi történt ott lent?

Sötét szemek megkíséreltek fókuszálni. A kontrollálás lehetősége még mindig lehetőségein kívül volt, és a változások a testében folytatódtak, gondoskodva a jelentős megzavarásról, de az elmeinváziónak vége volt, így megtalált pár szót.-....bedrogoztak engem..

-Miért?- Jim elborzadt.
- Azt akarták, hogy.... Kapitány, lángolok.

Jimnek leesett az álla. Semmi félreérthető nem volt a mondatban, vagy hogy mit jelent.- Nem lehet. Még túl korai. Az még évekre van.

-A drog. Annak...- Spock becsukta a szemeit, csak egy pillanatnyi békét akarva, tudva, hogy úgysem lehet. A szükség Jim elméjéért végigzúgott minden sejten a testében. Olyan erősen szorította ökölbe a kezeit, hogy a kicsorduló vér megakadályozza abban, hogy hozzájáruljon a vágyaihoz.- El kell távolodnod. Jobb lesz, ha nem érintesz meg engem.

Jim felpillantott, észrevéve a technikus tágranyílt szemeit, ahogy a két parancsnoki tisztjét nézte, és az ajkait összeszorította.- Ürítse ki a helységet, zászlós.- Spock kiengedett egy kis nyögést, és még szorosabbra zárta az ökleit. Ahogy az ajtó bezáródott a technikus mögött, Jim észrevette a sebeket, amiket a barátja ejtett magán, és Spock kezein.- Állj. Megsebzed magad.

Spock hátratolta a kezeit, és küzdött, hogy arrébb másszon, zihálva.- Ez szükséges.

Jim közelebb mozdult.- Miért? Hagyd, hogy segíthessek.- A hangja megbántott volt.

-Nem tudsz. Elnézésedet kell kérnem.

-Miért?- kérdezte Jim felbőszült tónussal.

Spock hűvösen mondta a szavakat, gyakori szünetekkel, ahogy szüksége volt arra, hogy rendezze a légzését.- Mondtál szavakat,..az igénylésről, és megérintettél. Az elmém elfogadta....a követelésed. Amikor a tűz magával ragad engem én..... meg fogok próbálni kapcsolódni veled. Távol kell maradnod.

Jim végigfutatta Spock szavait a fejében néhányszor.- Én követeltelek téged?

- Nem úgy értetted. Tudom. Azt mondtad.....A tiéd vagyok. Éreztem a gondolataidban.

- Én úgy értettem. Az vagy.- Érzett egy újabb dühhullámot.- Abban pokolian biztos lehetsz, hogy nem az övék.

Spock még távolabb mozdult.- Nem kellene mondanod. Kérlek, maradj távol tőlem.

Megrázva a fejét, elragadta a szükség, hogy megvédje a barátját, Jim azt mondta.- Ha szükséges, hogy kapcsolódj velem, hát tedd meg. Nem fogsz meghalni nélküle?

Spock sóhajtott egyet.- Nem tudod mit ajánlottál fel.

- Nem érdekel. Nem fogom karba tett kézzel nézni, ahogy meghalsz.- Jim megint közelebb mozdult Spockhoz, és kinyúlt érte.

Spock ellökte őt, elég erősen ahhoz, hogy pár lábnyira küldje őt. A hangja tömött volt a feszültségtől.- Ne érints meg engem. Elutasítom az ajánlatodat.- Spock kétrét görnyedt a földön, ahogy a hasa görcsbe rándult.- Ez egy drog. Nem fogok... behódolni neki. Nem fogok.

Jim a padló túloldalán volt, és Spock oldalán még egyszer, amikor McCoy berobbant az ajtón egy csapattal a háta mögött.- Jim, mi a baj?

- Nem mondott nekem sok mindent.- Válaszolt Jim.- Valaki bedrogozta lent a bolygón. Nem tudom, hogy mivel. Ő...- Kirk a csapatra pillantott, és látta, hogy azzal voltak elfoglalva, hogy Spockot egy hordágyra tegyék. Ellágyította a hangját.- Ez azt tette vele... Bones... azt mondta, hogy itt a Pon Farr.

McCoy szemei kitágultak, és végigfuttatta a trikorderét Spock testén. - Átkozott pokol!

-Abban van?- követelte Jim.

McCoy ránézett az értékekre.- Nos, ha nincs, akkor ez egy remek utánzat.- Benyúlt a táskájába, és kihúzott egy fecskendőt és eszközölt rajta néhány beállítást. Spock oldalához mozdult és a nyakának nyomta. Mielőtt beadhatta volna, a vulkáni keze kilőtt és megragadta a doktor csuklóját. McCoynak megrándult az arca, tudva hogy ez később feltűnő horzsolás lesz. Lenézett Spockra, bosszúsan a megzavarás miatt, hogy enyhítse a páciense fájdalmát..-Igen? Mi az?

Spock elakadó lélegzettel nyögte ki.:- Ne engedje a Kapitányt a közelembe. Ne engedjen senkit a közelembe. El kell szigetelnie.

McCoy lágy tónussal beszélt, ki akarva engesztelni Spockot, hogy így be tudja adni neki a nyugtatót és el tudja vinni a gyengélkedőre.- Természetesen Spock, bármit, amire szükséged van.

Spock nem elégedett meg a doktor válaszával. A fogása erősödött.- Ígérje meg.

McCoy látni tudta a félelmet a vulkáni szemében. Lassan elkezdte felfogni, hogy Spocknak, hogy az ő beleegyezését kérje, hogy ténylegesen kérte, hogy tartsa Jimet távol, annak életbevágóan fontosnak kell lennie. - Senki, rajtam kívül. Ígérem.

Spock látta a fogadalmat a doktor szemében és elengedte a csuklóját. A doktor beadta a nyugtató tartalmát, és a vulkáni eszméletét vesztette.

Jim követte McCoyt a gyengélkedőre, nem akarva elhagyni Spock oldalát. Megkísérelte követni a férfit az izolációs terembe, de a doktor megfordult és felrakta a kezét.- Te nem, Jim.

-Hogy érted, hogy én nem?- Kérdezte Jim sértetten.- Ugye nem gondolod, hogy úgy értette?

Nem számít, hogy ő hogy értette. Megígértem neki. És amikor majd felkel, meggondolhatja magát.- A csapat többi tagjához fordult, és azt mutatta nekik, hogy hagyják el ők is az izolációs szobát. Ezt neki kell kezelnie. Ez valószínűleg lehetetlen, de meg akarta próbálni megvédeni Spockot a kíváncsi tekintetektől. - Mindenki kifelé.- Jim kinyitotta a száját, hogy vitatkozzon és McCoy újra intett a csapatának.- Kifelé.- Aztán rámutatott a kapitányra.- Te megvárhatsz az irodámban. Beszélnünk kell.- Jim további habozását látva McCoy rátette a kezét a barátja vállára.- El kell látnom Spockot. Neked pedig egy italra van szükséged. Tudod, hogy hol van.

Jim rávillantott egy boldogtalan mosolyt, hátrált pár lépést, és csak állt ott, ahogy a doktor az arcára csapta az ajtót, elsötétítve az ablakot. Amikor hallotta a zárat nyikorogni sóhajtott, és egy pillanatig az ajtón pihentette a kezét, majd megfordult és McCoy irodájába ment, hagyva bezáródni maga mögött. Egyenesen a szeszesital felé ment.

McCoy lefuttatott néhány vizsgálatot, próbálva kitalálni, hogy mit adtak be Spocknak. Amikor végre képes volt elkülöníteni, az állkapcsa dühtől szorult össze.- Mi a fenét képzeltek, hogy csinálnak, hogy ezt adták be egy vulkáninak?- Morogta egy levegővel. Sajnálatos módon, túl jól el tudta képzelni, hogy mit is csináltak. McCoy elégszer volt eltávozáson Spockkal, hogy lássa az elismerést, amit a vulkáni kapott.

McCoy meg tudta érteni a vonzerejét. Spock egy jóképű férfi volt, és ennek tetejébe abba a vulkáni misztikumba burkolózott. El tudta képzelni, hogy volt néhány fantázia, mind hajón és hajón kívül, táplálva a kihívással, hogy keresztültörjenek azon a vasakaraton. De hogy valaki megpróbálja és kényszerítse őt... A düh újra elöntötte őt. Félretolva a dühét, elkezdte a diagnózist és kezelte a vulkáni tüneteit. Ahogy a következményei Spock állapotának keresztülszáguldottak az agyán, csörgedező félelem tört benne utat magának. Ahogy ő tudta, Spock még mindig kapcsolat nélküli volt. Ha tényleg a Pon Farrján volt, abból, amit McCoy le tudott olvasni az értékekről, Spock talán nem éli túl.

Jim már a második adag italnál tartott. Nem segített. Még mindig látta maga előtt Spock arcát mikor a bárban először látta meg, a kínt Spock arcán a transzporterállomáson, a fájdalmas nyögéseit. A módot, ahogy eltaszította őt.

McCoy az irodájának bejáratánál állt, és összehúzta az ajkait, mikor látta az állapotot, amiben Jim volt. Újra rápillantott az központi állomás monitorjaira, úgy helyezkedve, hogy egyik szemét mindig Spocko életjelein tarthassa, ahogy a Kapitánnyal beszélt. Jim felnézett rá, a szemei kínzottak voltak.- Hogy van?

- Pillanatnyilag stabilan.
- És ő...?- Jim sóhajtott.- És ő tényleg a Pon Farrján van?
-Minden jel szerint igen, de...
-De?- kérdezte Jim.

McCoy megvonta a vállát.- Nem vagyok benne biztos, hogy mennyire fog ez enyhülni, mikor a drog felszívódik a szervezetében.- A homloka zavarodott ráncokba szaladt.- Mi a pokol történt? Hogy történhetett meg ez, mikor ti ketten együtt voltatok?

Jim lenézett az új ingére, az ingre, amire nem akart többé ránézni sem.- Tettem egy kitérőt. Csuoán egy fél óráig voltam el. Arra jöttem vissza, hogy ott volt vele az a két férfi.- Végigfuttatva a kezét az arcán nyelt egyet.- Ők...Ők megérintették őt. Az egyik a karját tartotta, a másik meg a kezét a mellkasán tartotta.- A hangja mérges lett.- Olyan volt, mintha ők...- Jim megrázta a fejét, képtelenül a folytatásra.

McCoynak meg kellett kérdeznie.- Miért nem akarja, hogy vele legyél?

Jim kiengedett egy frusztrált sóhajt és felállt, járkálva a kis irodában.- Amikor ott voltam, megpróbáltam ellökni őket. Ők továbbra is azt mondták, hogy ő az övék, hogy ő hozzájuk tartozik.- Ránézett a barátjára, a szemei lángoltak attól az őrjöngéstől, amit akkor érzett.- Megpróbáltak nekem pénzt adni, hogy elsétáljak.

McCoy szemei elsötétedtek a saját dühétől, de csöndben maradt, nézve a kapitányt. Rápillantott a monitorra. Volt néhány csekély változás. Spock nemsokára fel fog ébredni.

- Nagyon haragos lettem.- Folytatta Jim.- Eltaszítottam az egyiket. Megmondtam nekik, hogy Spock az enyém. Azt mondtam nekik, hogy hagyják őt békén.- Egy hosszú sóhajt eresztett meg.- Gondolom megragadtam Spockot, nem nagyon emlékszem.- Meglóbálta a kezét, ahogy utolérte magát a történetmesélésben. Rávillantott McCoyra egy fájdalmas, bánatos mosolyt, vágyva rá, hogy belül is ezt a mosoly érezze.- Spock azt mondta, hogy igényeltem őt. Attól fél, hogy meg fog próbálni kapcsolódni velem.

McCoy szemöldökei felemelkedtek, és a szája egy meglepett fintorba torzult.- Hogy mi?

A vigyor lehullott Jim arcáról.- Azt mondta, hogy az elméje az enyémet kompatibilisnek találta. Azt mondtam neki, hogy rendben van. Mondtam neki, hogy kapcsolódhat velem, de ő nemet mondott. Ellökött engem.

McCoy álla leesett.- Hogy mi? Hogy mit mondtál?

Jim hangja egy csipetnyi kétségbeeséssel szólt.- Nem fog meghalni? Nem fog meghalni, hogyha nem kapcsolódik valakivel?

A doktor azt kívánta, bár mondhatna bármi mást a barátjának, de nem hazudhatott.- Ez több, mint valószínű, ha ez tényleg a Pon Farr.

Jim az ökleit a falnak támasztotta, ellenállva a késztetésnek, hogy elkezdje püfölni.- Kibaszott harminc perc. Istenem, sosem szabadott volna magára hagynom.

-Jim, ez nem a te hibád volt. Ő egy felnőtt férfi, az Isten szerelmére! Ő sokkal erősebb nálad, és tökéletesen képes magára vigyázni. Csak most nem volt szerencséje. Rossz időben volt rossz helyen.

- Mit adtak neki be?

- Flunitrazepamycin-t.

Hiányos információ hangzott el, Jimpedig mereven bámulva a doktort kényszerítette a további beszédre.- Ami..?

McCoy sóhajtott, egy újabb haraghullámot érezve.- Ezt a drogot arra használják, hogy letörje a gátlásokat, hogy valakit szuggesszív állapotba hozzon, és arra szokták használni, hogy...A francba, Jim, medikus berkeken kívül megerőszakoláshoz szokták használni.

Jim sejtette ezt, de hallani a megerősítést sokkal rosszabb volt. Újra elképzelte Spockot az elméjében. - Tehát, amikor ők megérintették őt, ő meg tudta mondani, hogy mit akarnak,.. tudnia kellett.

McCoy becsukta a saját szemit a gondolaton, képtelenül arra, hogy elképzelni milyen lehetett az egy érintőtelepatának. Milyen lett volna, ha sikerrel járnak.- Megállítottad őket, Jim. Ez az, ami fontos.

- Minek?- Kérdezte Jim egy nyers nevetéssel.- Hogy Spock meghaljon a Pon Farrban?- Megrázta a fejét.- Emellett, nem tettem semmit. Az egyik azok közül a férfiak közül megölt volna engem. Spock mentett meg mindkettőnket. Azt hiszem megölte őt. És ez eszembe juttatta, hogy le kell küldenem egy biztonsági csoportot, hogy meghatározzák, milyen fajta legális katasztrófát kreáltunk.

- Bármi, amit Spock vagy te tettél, teljesen önvédelemből történt.

-Tudom. Tudom..

McCoy újra Spock életjeleinek változását figyelte.- Vissza kell oda mennem.

- Engedd meg, hogy én is bemenjek. Látnom kell őt.

-Nem Jim. Nekem most a lakrészedbe kell menned, és pihenned kell.

- Bones.

-Nem. Sajnálom.

- Nem engedhetem meghalni őt.

- Most éppen nem haldoklik.

Jim kifújta a lélegzetét.- Rendben. Most ennyiben hagyom. De ha elkezd haldokolni, semmit sem tehetsz, valahogy kidobva engem a hídról, amivel távol tarthatsz attól a szobától.

McCoy látta az elhatározást a kapitány szemeiben, és biztos volt benne, hogy komolyan is gondolta minden szavát.- majd akkor megyünk át azon a hídon, ha szembekerül velünk.- Megharapta az arca belsejét egy pillanatra.- És maradj távol a szolgálattól a következő 24 órában. Te is sokkot kaptál, és szükséged van a pihenésre.

Jim kinyitotta a száját, hogy vitatkozzon, de a doktor elsétált, feloldva a zár mechanikáját, és beengedve magát az izolációs terembe.

Felállt, belefáradva az aggódásba és bűnösségbe, Jim elindult saját lakrésze felé, ahogy utasították. Ahogy a szobájának ajtaja becsukódott mögötte, Jim megroggyanva nekidőlt. Becsukta a szemeit, véve egy mély lélegzetet, végigfuttatva az izzadt tenyereit a felsőtestén. Az anyag érintése miatt kinyitotta a szemét, ledobta az inget, belevágva az újrahasznosító csúszdájára.

Jim tudta, hogyha Spock itt lett volna, azt mondta volna neki, hogy illogikusan cselekedett, hogy milyen szégyentelen emocionális kirohanást engedett meg magának. Jimet nem érdekelte. Sosem akarta azt az inget újra látni, tudva, hogy arra emlékeztetné, hogy mennyi időt töltött a megvásárlásával, és ez mennyibe került a legjobb barátjának. Felvéve egy ruhát, lefeküdt az ágyára, de sokáig nem aludt el.

****

Amikor Spock először ment keresztül a Pon Farrján, McCoy alapos feljegyzést csinált mindenről. Néhány része visszamenőleges volt, de ő figyelmesen feljegyezte a megfigyeléseit Spockról és a összegyűjtötte az összes orvosi szakirodalmat, amire csak a kezét tudta tenni, eltökélten, hogyha a közelében lesz, mikor a következő beüt, tudja mit nézzen, keressen.

Mostanáig Spock teljesen úgy ment keresztül minden szakaszán a Pon Farrnak, ahogy az elő volt írva, egyetlen nagy különbséggel. Minden sokkal gyorsabban történt, mint az várható volt. McCoy lefuttatta teszteket újra, és összeráncolta a homlokát. Amin napok alatt kellett volna Spock testének keresztülmennie, csupán órákat vett igénybe.

A jó hír az volt, hogy ez adott a doktornak némi reményt, hogy Spock talán ténylegesen túléli kapcsolat nélkül is. Remélte, hogy mikor a vérláz beüt, Spock olyan gyorsan megy keresztül rajta, hogykihúzza a másik oldalt, mielőtt a teste belemenne a több szerve kiterjedő tünetekbe. A rossz hír az volt, hogy minden fájdalom és stressz, ami együtt jár a vulkáni párosodási idővel, úgy tűnt, elhatározta, hogy megcsinálja a legjobb felhasználását a lerövidített időnek, ami még maradt. Az értékei olyan magasak voltak a vulkáninak, hogy McCoy nem tudta, hogyan nem sikít a férfi az agóniában.

Spock hirtelen megfogta az ágy korlátját. Igazából összegyűrte. Beleágyazta volna az ujjkörmeit a tenyereibe, ha McCoy nem bugyolálta volna be Spock kezeit elég gézzel, hogy megvédje a már sebes bőrt. A doktor ellenőrizte az értékeket újra, és a nyugtalansága növekedett. Ennel az aránynál a vérláz bármelyik percben beüthet. Megpróbálta a konkrétumokat a minimumon tartotta, mikor Jim bejelentkezett nála, de a doktor félt, hogy talán bele kell majd vetnie egy cellába a férfit, hogy tovább tartsa távol.

Kiengedve egy sóhajt felnézett és érezte, hogy a szíve kihagy egy ütemet, mikor észrevette, hogy Spock őt nézi. Ami ténylegesen visszahozta az az volt, hogy a tekintet értelmes volt. Spock időszakosan ébren volt, de McCoy látta, hogy a férfi eléggé le volt terhelve azzal, hogy megpróbáljon harcolni a túléléséért, és az épelméjűségéért, hogy a tudatánál legyen. Épphogycsak egy maroknyi szót váltottak az órák alatt, mialatt a férfi a gyengélkedőn volt. De most Spock őt nézte, a szemei pillanatnyilag tiszták.

- Spock?

Mikor Spock beszélt, McCoy megismételtette vele a véleményét. A hangja hidegséget küldött le a doktor gerincén.- Érzem őt.

McCoy azonnal tudta kiről beszélt.- Jim?

Spock csupán bólintott.- Az elméje engem hív.

-Tudja, hogy nem jöhet ide.

Spock újfent farkasszemet nézett a doktorral.- Az nem számít.

McCoy emlékezett egy dokumentumfilmre amit a cápákról látott. Emlékezett, hogyan vágtak keresztül a vizen, az összes szunnyadó erő és jóindulatú fenyegetésre, amíg bemutatta egy lehetőséggel, aztán lecsapott halálos pontossággal. Nyugtalanító volt nézni. McCoy ugyanazt az éberséget látta Spock szemeiben.- Hogy érted, hogy nem számít?

- Tudom, hogy hol van.

A doktor megint érezte az ujjakat lecsúszni a gerincén.Szinte hallani tudta a gongokat ahogy a vulkánit leütik.- Nyugtassalak meg?

-Az nem fogja távoltartani tőlem.

- Az ajtó zárva van és csupán az én hangom nyitja.

-Bolond vagy, ha azt hiszed, hogy egy zárt ajtó távol tarthat attól, ami az enyém.

McCoy felemelte a kezeit, könyörgő mozdulatot téve, mintha kérdezné a vulkánit, hogy mit tegyen. Aztán eldöntötte, hogy elmondja a véleményét.- Felajánlotta, Spock.

Ez a kijelentés úgy tűnt, hogy hatott. Spock megrázta a fejét, kinyúlva a megmaradt épelméjűségének foszlányaiért.- Bántani fogom, ha megtalálom.

-Spock.-ajánlotta óvatosan McCoy- Bármit megtenne, hogy életben tartson. Tudod nagyon jól.

-Tudom. De nem fogom. Nem fogom ezt ráerőltetni a Kapitányomra és barátomra.- Egy ziháló lélegzet talált utat magának Spock ajkain keresztül, ahogy görcs újrakezdődött.- Már majdnem lángol a vérem.- A szavak torzak voltak.- Még ha most kapcsolódnánk is, neki nincs tapasztalata a kapcsolattal, hogy lehűtse a tüzet. Valószínűleg magával ragadná és hozzátoldana a sajátomhoz, és elfelejteném, hogy ő ember.- A szemei üvegesek lettek egy pillanatra, majd újrafókuszáltak a doktoron, arcán félelem volt.- Muszáj megfékezned engem.

McCoy megrázta a fejét, az ötlet átoknak tűnt számára. - Nem, én...

- Muszáj megtenned. Bárkit meg fogok ölni, aki az utamba kerül, bárkit meg fogok ölni, aki megpróbál megállítani engem. Én leszek a veszély a hajó és a legénység számára. Muszáj most bebörtönöznöd, mikor még épelméjű vagyok.-Ahogy a doktor folytatta az egyhelyben álldogálást, Spock kezdett mérges lenni. Nyersen kiadta a parancsot, hangja visszapattant a falakról.- Most. Csináld most.

McCoy azon kapta magát, hogy engedelmeskedik annak a hangnak. Megkettőzte a legerősebb szíjakat, amivel kikötözte a vulkánit a csuklóinál és bokáinál. Spock tesztelte az erősségüket. Hagyta, hogy a feje visszaessen az ágyra, egy pillanatnyi enyhülést érezve. McCoy morgott.- Nem lesz ezzel kiegyezve. Én sem vagyok ezzel kiegyezve.

-Az nem számít.- mondta Spock kimerülten.- Ő biztonságban lesz. Ez minden, ami számít.

- Ő ugyanezt mondaná veled kapcsolatban.

-Nem lennél képes megmenteni őt egy trükkel ezalkalommal, Doktor.- Spock szinte érezni tudta a közeledő őrületet. - Hagyj magamra.

- Nem, segíthetek a fájdalommal.

-Nem tudsz. Igénylem az egyedüllétet.- A szemei csendes kétségbeeséssel csillogtak.- Kérlek, Doktor. Engedd meg ezt nekem.

McCoy a fogait csikorgatta.- Az isten szerelmére, Spock! Hogy vagy képes azt kérni tőlem, hogy hagyjalak magadra?

-Semmit sem tudsz tenni.Akár túlélem, akár nem. Kaiidth.

-Nem fogom megígérni, hogy nem jövök vissza, ha úgy gondolom, tudok segíteni.- Ránézett Spockra, hogy megkapja a beleegyezését és azon vette észre magát, hogy hátrált egy lépést, a szíve a torkában dobogott. Semmi nem volt a vulkáni szemeiben az őrületen kívül, és feszítgette a szíjakat, minden izom a testében megfeszült az erőlködéstől. McCoy imádkozott, hogy azok kitartsanak, miután ő elhagyta a szobát, bezárva azt maga mögött. Átkozva a vulkáni fiziológiát megfordult, és majdnem belefutott a Kapitányba.

Kirk nem finomkodott.- Hogy van?

Mielőtt McCoy válaszolni tudott volna, mindketten hallották a vulkánit elkezdeni ordítani, a hangja annyira tele volt kínnal, hogy mindketten érezték végigrezonálni a beleiken. A doktor körbenézett a gyengélkedőn, ránézett a pillanatnyilag megfagyott személyzetre.- Ürítsék ki a gyengélkedőt.- Meg fogja kímélni Spockot ettől a nyilvános fórumtól, ahogy tudja. Ahogy hezitáltak, újra megszólalt.- Kifelé.-A hangja acélos volt. Ők elmentek. McCoy Jimhez fordult.- Te is.

Spock kiengedett egy másik kiabálást, aztán Jim nevét hívta. Jim az izolációs szoba felé fordult, képtelenség lett volna, hogy figyelmen kívül hagyja azt a kérést. Aztán észrevette, hogy a karja meg lett ragadva a doktor által.- Bones, hagyj menni.- csattant fel.-Szüksége van rám.

- Nem tudja mit beszél.- hárított McCoy.- Az csak az ösztön, mait hallasz, semmi más.

- Nyisd ki az ajtót.-kérte Jim.

-Csak nehezebbé teszed ezt számára. Érzi, ha közel vagy. Ne kényszerítsd, hogy olyasmit csináljon, amit később megbánna.

- És úgy gondolod, hogyha hagyom meghalni, mikor tudnék rajta segíteni, az valami olyasmi, amivel együtt tudok élni?

-Kapitány.- mondta McCoy vasakarattal.-Nem mehetsz be oda. Spock biztos volt abban, hogy bántana téged, és és nem vagyok hajlandó megvitatni ezt. Nem teszlek ki mindkettőtöket veszélynek.

- Nem állíthatsz meg engem.- Jim az ajtónál volt, megpróbálta kinyitni azt, megpróbálva felülírni a doktor hangjának parancsát. Amikor sikertelen volt, az ökleit ütötte az ajtónak, észrevéve, hogy a doktor csakugyan meg tudta állítani őt.- A fenébe, Bones, engedj be.- Spock kiengedett még egy kiáltást. Jim nekinyomta a homlokát a hideg felületnek, és válaszolt a hívásra.- Spock, itt vagyok.

A szavai egy másik fájdalmas kiáltást eredményeztek, és a csapkodás hangjait. McCoy rárakta a kezét a kapitány karjára.- El fog törni valamit, megpróbálva hozzád jutni. Menjünk ki innen, most. És ez egy parancs.- Ahogy Jim tartotta a helyzetét, McCoy komolyabb eszközökhöz folyamodott.- Ne akard, hogy hívjam a biztonságiakat, Kapitány.

Jim szája kinyílt, majd visszazáródott, az elméje egy elfogadható megoldást keresett a dilemmájára. Nem talált. Mérgesen Bonesra, mérgesen magára, és mérgesen az összes körülményre, beviharzott a doktor irodájába és rácsapott a kezével a kapcsolóra, ami bezárja az ajtót.

McCoy sóhajtott. Tudta, hogy jobb lenne Spocknak, hogyha maga mellett tudhatná Jimet, addig, míg lehet, de azt is tudta, hogyha erőltetné, akkor úgy végezné, hogy hívnia kellene a biztonságiakat. Eldöntötte, hogy ezt a kompromisszumot el tudja fogadni. Legalább így, rajta tarthatja a szemét mindkettejükön. Ülve, leellenőrizte az adatokat, és a pillanatnyi értékeket. Számításba vette a megnövekedett arányt minden más szakaszának ennek a kierőszakolt Pon Farrnak, úgy becsülte, hogy Spock vérének lángolása hozzávetőlegesen két és fél óráig fog tartani. Egy pillanatig azt kívánta bárcsak mellett állna Spock, így a vulkáni meg tudná mondani a pontos időt neki. Megfordította a székét, hogy nézni tudja a monitorokat, megerősítve magát a gyötrelmes várakozáshoz.

****

Jim járkált a kis irodában. A hangjai Spock kiáltásainak valahogy elhallgattak, de mégis mindegyiket hallotta. Becsúsztak a bőre alá, és felkavarták a gyomrát. Rápillantott az órára. Ha Bonesnak igaza volt, már csak 42 perc volt hátra. Még mindig csomó idő Spocknak arra, hogy meghaljon...

Gyakran jött ki az irodából, hogy vitatkozzon McCoyjal, követelve, hogy láthassa Spockot. A doktor nem engedett egy centit sem, és Jim tudta, mikor kell abbahagyni minden alkalommal ahhoz, hogy megelőzze azt, hogy kihajítsák. Itt lenni rossz volt, hallgatni Spock kiáltásait kínzó volt, de nem itt lenni rosszabb lett volna. Sokkal rosszabb. Így minden alkalommal, mikor látta, hogy túl messzire ment McCoynál, meghátrált és elrejtőzött az irodában. Újra felnézett az órára. Negyvenegy perc.

McCoy a szemeit a monitoron tartotta. Vissza akart menni oda és megnyugtatni Spockot, adni neki valamit a fájdalomra, csinálni valamit, hogy megszabadítsa a férfi testét a gyötrelmektől. Racionálisan tudta, hogy semmit sem tehetett. Ez volt minden, amit az irodalomban talált. A vulkáni anyagcsere annyira felgyorsul a vérláz közben, hogy bármilyen szer percek alatt elveszti a hatását, néha másodpercek alatt. McCoy feltételezte, hogyha megtalálnák azt a szert, ami elveszi az élét, minden felnőtt vulkáni férfi magával hordozhatna egy keveset belőle a csomagjában.

De McCoy utálta tehetetlennek érezni magát. Ez már majdnem több volt, mint amit tolerálni tudott, hogy nézze és ne csináljon semmit. Összeszorítva az állkapcsát, a szemeit a monitoron tartotta, várva egy jelre, ami megmutatná, hogy vége van. Aztán versenyfutás az idővel, megpróbálva támogatni Spock testét, míg felépül. Becsukta a szemeit egy pillanatra.

****

Jim az irodában állt, fülelt. Csend volt. A szíve a torkában volt, miközben kinyitotta az iroda ajtaját, McCoyért üvöltve.- Mi történt? Abbahagyta.

McCoy már oda is vakkantotta a nyitási parancsot az ajtónak, és belépett az izolációs szobába, Jim pedig mögötte volt. Mindketten kiengedtek egy fájdalmas zihálást. A vulkáni halottnak tűnt. Gyorsan melléérve, a doktor lefuttatott pár gyors értékelést, és kiengedte a levegőjét, bólintva egyet Jim felé. Még mindig élt, legalábbis pillanatnyilag. McCoy nyelt egyet, mikor észrevette, hogy Spocknak sikerült elszakítania az egyik szíjat, eltörve a csuklóját közben. Zöld vér szivárgott mindkét csuklójából és bokájából, a bőre csúnyán ledörzsölődött.

Jim McCoy arcát nézte. Aztán egy kis bólintással lenézett Spockra. A hangja összeszorult a haragtól és hitetlenségtől.- Te lekötözted őt?

- Fogd be, Kapitány.- McCoynak nem volt ideje, hogy részt vegyen egy összecsapásban. Felállította a lélegeztető.készüléket, McCoy beillesztette a szellőzőnyílásba, előléptetve Jimet az asszisztensévé.

Jim tette, amit mondott, későn ismerve fel, hogy, természetesen, most tényleg nincs itt az ideje, hogy csatározzon McCoyjal. A haragja nem csökkent, az most megosztotta a helyet az elsöprő megkönnyebbüléssel, hogy a barátja még mindig életben van. Ahogy a doktor a felszerelésével babrált, Jim megérintette a vulkáni arcát az ujjainak hátoldalával. Tudta, hogy spock még nem volt kint a veszélyből, de a bőrének melegsége új biztonságérzettel töltötte fel. Miután jegesen engedélyt kért, hogy megkerülhesse az ágyat, levette a szíjakat. Még mindig Spockra nézett, várva a tudatosság jelére. Végül azt suttogta McCoynak.- Tényleg jól van? Élni fog?

McCoy bólintott, a figyelme sosem hagyta el Spockot.- Igen. Meggátolva bármi váratlan komplikációt, át kell vészelnie.

- Mikor fog felébredni?

- Most egy ideig nem fog. Gondolom bele fog csúszni az egyik vulkáni gyógyító transzba, és napokig nem fogunk hallani felőle.- McCoy mozgott, biztosra menve, hogy az összes életfolyamata a vulkáninak támogatva legyen és megfelelőlen funkcionáljon. Ránézett Jimre.- Menj és keresd meg a személyzetemet. Szükségem van rájuk.

Amennyire utálta elhagyni a barátja oldalát, Jim tette, amit kért. Nem kellett messzire mennie. A gyengélkedő előtt álltak, várva a hírekre, egyszerűen elérhetőek akartak maradni, abban az esetben, ha szükség lenne a szolgálataikra. Jim intett, hogy menjenek vissza, és nézte, ahogy elkezdtek reagálni a parancsra. Jm oda akart menni Spock mellé állni megint, megnyugtatni magát a férfi bőrének melegségével, és a mellkasának emelkedésével és süllyedésével, de ahogy nézte őket Spock körül legyeskedni, tudta, hogy csak útban lenne. Hirtelen szórakozottnak érezve magát, eldöntötte, hogy amire szüksége van, az nem más, mint egy alvás. Visszabotladozott a lakrészébe, bemászott az ágyába, és pillanatok alatt álomba szenderült.

****

Negyvenegy órával később Spockot kiengedték a gyengélkedőről. Dr.McCoy lekorlátozta őt a lakrészébe, és időszakos orvosi eltávra rakta. Az első alkalommal, mióta Spock az Enterprise fedélzetén volt, mikor a körletének ajtaja bezárult, bezárta azt, ami biztosította számára az elvonultságot. Hat napig csupán a doktorhoz beszélt az intercomon keresztül. Elutasította, hogy bárkivel is találkozzon, Jimet is beleértve.